Ugrás a fő tartalomra

Apróság

Ti is mindig keresitek varrás közben a szálvágót vagy a kisollót? Én igen.
Ti is folyton a pólótokba szúrjátok a gombostűt varrás közben? Én igen.

Ezt a megoldást találtam ki erre a ploblémára.



Varrtam egy olyan akasztót, amilyenekre a mobiltelefonokat szokták akasztani (Évi nyakában láttam ilyet, innen jött az ötlet:) ) és karabínert tettem rá. Aztán az akasztóra varrtam egy tűpárnát, aminek karton a hátulja, így nem szúrom szíven magam:)

Hogy használatban milyen lesz? Majd kiderül...

Megjegyzések

  1. Hát ez óriási! Szerintem hamarosan nekem is lesz egy hasonló! :)

    VálaszTörlés
  2. Én nem tudok magamban varrni. Mindig sertepertél körülöttem egy-egy gyerekecske. Azt hiszem, marad a keresgélés. Szerencsére 4-5 ollót használok, elég jó eséllyel tudok majd egyet közülük továbbra is megtalálni :-))
    Tűpárnából is többet használok, biztos, ami biztos!

    VálaszTörlés
  3. Jelentkezni szeretnék, nagy vagyok kipróbálásban... már, mint, hogy odarohanok Julcsihoz és használom, amit a nyakában lógatva találok,... na, jó... nem kulacsról van szó :-)

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó ötlet:) Én a nadrágomba szoktam varrás közbe szurkálni a tűket.

    VálaszTörlés
  5. Én a pólóba-szúrós, ollókeresős típus vagyok, így már csak az a kérdésem (magamhoz), hogy amennyiben utánozom Julcsyt, nem fogom-e most meg ezt keresni... De ez már az én bajom, ill. rendetlenségem. :o)
    Remek ötlet!

    VálaszTörlés
  6. Ez nagyon jó ötlet! Bár nálam a tűk számára egy "woodoo-maci" fel van akasztva a varrógépemre, de az olló folyton keresőben van, annak lehet, hogy én is beújítok egy ilyen nyakbavaló ollóőrt.

    VálaszTörlés
  7. Na, hát egy ilyen nekem se ártana, még a tűket megtalálom, de ollókból sohasem elég, mindig eltűnnek valahova... nem is értem. Marad a jól bevált fogsor :o)

    VálaszTörlés
  8. Julcsi:ügyi vagy-már megint! És szorgos!:)

    VálaszTörlés
  9. Szia,
    Tetszik az ötleted. Én egyébként "karkötős" tűpárnát használok. Cappy kupakos tűpárna, aljára gumi van varrva, ezt húzom a kezemre. Különben én is mindíg keresgélném a tűket (így csak az ollómat keresem mindíg)

    VálaszTörlés
  10. leda! Csk rajta!

    tigrislilijom! A gyerekecskék biztos segítenek az eltüntetésben;)

    juhizs! Neked a túrórudi és a zsemle után, még a kulacsomból is adnék:)

    szömörce! Tegnap én is odaszúrtam, mert épp nem volt nálam a csodaszerkezet:)

    zaza! válasz fent:) Tehát az is lehet, hogy épp elfelejtetted nyakba akasztani:)

    Mici! Nekem is volt hasonló, de az új gépemre nem tudom rátenni.

    Zsukka! Elképzellek, amint a varrógépnél görnyedsz:) Aztán egyszercsak csodálkozol, hogy a gyerek nyalogatja a varrógépet:D

    mammka! Köszönöm!

    Andy! Arra is gondoltam, de félek, hogy folyton beleakadnék mindenbe.

    Barbi! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  11. Á, nem úgy gondoltam... Az ollókat és tűket magamnak sikerül egyedül eltüntetnem, a gyerekecskék azokhoz nem nyúlhatnak (különben is, van saját ollójuk).
    Azért nem csinálok ilyen praktikus holmit, mert a kicsinyeim mindig fel-felbukkannak egy-egy ölelésre - nem akarom őket sem ilyesmivel böködni :-))
    Az ötlet egyébként nagyon jó, már sejtem is, hogy ki fog tőlem egy ilyet ajándékba kapni :-))) (Neked mást szánok Leda!)

    VálaszTörlés
  12. Én a legjobb tűpárna megoldást ey öreg néninél láttam, a fejkendőjén keresztül a kontyába szúrta a tűket. Igen meglepett mikor először láttam, de nagyon praktikus.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••