Ugrás a fő tartalomra

Újabb kistáska



Bende ismét születésnapi zsúrba megy:) És megint egy kislányhoz:)
Ez a kistáska lesz a kislány ajándéka. Kicsit féltem az elején, hogy rossz a színválasztás, talán túl komoly ez egy 8 éves kislánynak. De reggel, amikor a díszítést is megkapta, megnyugodtam. Végülis Flóra nem olyan bohókás egyéniség, hozzá illik ez a táska. Szerintem...

Megjegyzések

  1. Nagyon helyes, tökéletes egy 8 évesnek !
    Szerintem te mást sem csinálsz, csak zsúrajándékokat varrsz :))

    VálaszTörlés
  2. Óóó, kistáskák nagymestere! Egyre szebbeket és szebbeket kreálsz!

    VálaszTörlés
  3. Annyira helyes! Nagyon szépek ezek a színek, a virág is szuper :o)!

    VálaszTörlés
  4. Ja kérem, és most látom, hogy milyen szépen van megtűzve!!! :o)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon helyes táska lett! Kár, hogy én már nem tartok szülinapi zsúrt... :-)))

    VálaszTörlés
  6. szuper darab! Mindenki örülne egy ilyen táskának

    VálaszTörlés
  7. Jaj de nagyon szép itt minden! Jó, hogy betévedtem, megtartom ezt a szokásom!
    Naná, hogy kifejezetten 8 éves kis hölgynek való az a táska.

    VálaszTörlés
  8. Julcsi, mihez kell neked az én címem? juj, mihez?

    VálaszTörlés
  9. Julcsi.....sóhaj....a többit már tudod.:)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szép lett! Szerintem attól, hogy nem csiricsáré, még nem feltétlenül komoly.. :D

    VálaszTörlés
  11. Boldog névnapot!

    A kistáska pedig tündéri! :)

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm lányok a sok dícséretet! Szerencsére a megajándékozottnak is tetszett, úgyhogy megnyugodtam:)

    Üdvözlöm az új olvasóimat, nagyon örülök!

    És Barbi! Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  13. Azért még annyit elmondanék, hogy jellemző Bende népszerűségére, hogy 8 lány mellett ő volt az egyetlen fiú a zsúrban:)))

    VálaszTörlés
  14. hello,

    jou make very nice tinks.

    sweet,sweet,sweet

    conny

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…