Ugrás a fő tartalomra

Pasis

~~~♥♥♥~~~

Egy férfinek ajándékot varrni nem könnyű. Egy olyan ajándékot meg pláne nem, ami apró, mégis kifejezi, mennyire fontos nekem.


Azért akadnak olyan pillanatok, amikor kipattan a fejemből az ötlet csak úgy. Azaz majdnem csak úgy. Egy olyan napról van szó, ami mérföldkő volt az életemben. Megismertem ŐT.
És 15 éve már, hogy Ő ezen a napon egyetlen egyszer sem felejt el úgy köszönteni reggelente: boldog születésnapot! Az aljas:))))


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Ez azért nagyon kedves aljasság. :))

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom, ennyi aljasságot azért el lehet viselni :) Szép ez a kulcstartó.
    A férfiajándékkal én is gondban vagyok, még akkor is, ha nem varrni, hanem venni kell. Mennyivel egyszerűbb minket meglepni :)

    VálaszTörlés
  3. :) Na ja, de csak egy pasinak lehet az a kényszerképzete, hogy a megismerkedésünkkor újjászülettem:))))))))

    VálaszTörlés
  4. :-)
    Azért a hangsúly a 15 éven van, még sokszor ennyit kívánok!
    Te meg örülj neki, hogy ilyen fiatal vagy:-)))

    VálaszTörlés
  5. Még sokszor ennyit kívánok ezzel a kedves aljas emberrel!!!:DDD

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szép ez a kulcstartó, de hogy az én férjem cseppet sem találná férfiasnak, az biztos. Pedig nem is az a macsó tipus. Remélem, a tied értékelni fogja!

    VálaszTörlés
  7. Azért jó neked, hogy az "aljasnak" jó a humora. Neki meg mégjobb, hogy Neked is! :D
    További boldog boldogságot!
    (Az esküvőnkön mondta anno egy akkor 2 éves! Azóta ez a kedvenc jókívánságom.)

    VálaszTörlés
  8. Sok boldogságot kívánok a jeles nap alkalmából! :)Az én pasim semmilyen dátumra sem emlékszik, úgyhogy örülj neki!

    VálaszTörlés
  9. Nem aljas, hanem kedves! :o)))) Mint te. A pár.

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm a jókívánságokat!

    Kékmadár! Lehet, hogy Ő sem találja férfiasnak, de hordani fogja, mert engem lát benne. Ezért vagyunk mi egy pár:)

    Brigi! Ez nagyon édes: boldog boldogságot:))))

    Zaza! Bizony, A pár:)

    VálaszTörlés
  11. De aranyos! És emlékszik a dátumokra is! Szerintem kedvesen aljas. Sok boldogságot így együtt..még sokáig.

    VálaszTörlés
  12. Szerintem is nagy szó, ha férfiak emlékeznek a dátumokra ;-)
    Az ajándék pedig jó lett.
    Majd a markában tartja a szívedet, ha nem vagy ott akkor is :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…