Ugrás a fő tartalomra

Végzet

~~~♥♥♥~~~

Amikor elkezdtem foltvarrni, mindenben patchwork mintát láttam: csempében, kövezeteken, házak oldalán....
Amikor elkezdtem babát varrni, mindenben babaruha anyagot láttam: turkálókban, kiselejtezett, gyerekruhákban...
Amikor elkezdtem horgolni, mindenhol fonalat láttam: rövidáru üzletben, méteráru üzletben, háztartási üzletben...
Amikor elkezdtem anyagot festeni, mindenhol anyagfestéket láttam: hobbiboltban, papírboltban, vegyesboltban...
Most, hogy elkezdtem természetes anyagokkal festeni, mindenben festőanyagot vélek felfedezni...

Így került haza a hétvégén némi bodzalevél, újabb adag dióbarka és némi fakéreg.
A bodzalevéltől a durva lenvászon gyönyörű haloványsárga lett.
A dióbarkával való festés megintcsak nem sikeredett sárgára. Ismét olyan sárgás-zöldes-barnás. Márha létezik ilyen egyáltalán:)
Érdekes, hogy a festőlében még egészen barnának látszódott az anyag, de mire megszáradt, csupán egy árnyalatnyival lett sötétebb a múltkor festett anyagtól. Tehát annak, hogy a barka száraz-e vagy friss, nincs sok jelentősége. Gondolom akkor lenne, ha az éppen virágzó barkával festeném, akkor talán a színe is sárgább lenne.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Nagyon szépek lettek! :))

    És igen, mindig épp azt látjuk, amire a legnagyobb szükségünk van! :))) Élelmiszerboltban miért nem működik? ;D

    VálaszTörlés
  2. De szépek lettek! Bodzalevél, sose gondoltam róla hogy sárga.

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom. :-)

    Hát, én már eljutottam odáig, hogy csak azért vegyek kurkumát és fura színű teát, hogy gyapjút fessek velük...

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépek. És milyen igaz, amit írsz :) Ugyan én MÉG nem festek...

    VálaszTörlés
  5. És tök jó lesz, amikor minden, mindennel összeér. A festett anyagokból fogsz babát varrni.

    VálaszTörlés
  6. Megint a sárga tetszik a legjobban.
    Annyira izgalmas lehet ez az anyagfestés, nem csodálom, hogy folyton festőanyagokat látsz...már nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ezekkel a sárgákkal.

    VálaszTörlés
  7. Látom a téma mindenkinek ismerős:)
    Az anyagokat még csak simogatom és már alig várom, hogy kirándulni menjünk, ahol újabb festőanyagra tehetek szert:)))

    VálaszTörlés
  8. Nekem nagyon tetszenek ezek a természetes színek.

    VálaszTörlés
  9. És a diófalevél? Állítólag abból csoda dolgok lehetnek.... én meg a kis Procion-ommal bénázgatok, miközben te természetes úton állítod elő a szépségeket, nagyon tetszik, Julcsi!

    VálaszTörlés
  10. Edige! Ki kell próbálni, ebből is lehet szenvedély:)

    Zaza! A dió burkából is lehet, zölden is, feketén is. Nálunk a levelek még egész kicsik voltak, nem volt szívem leszedni őket:)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon zépek lettek! A növényi festés nagyon izgalmas dolog!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…