Ugrás a fő tartalomra

Kipróbáltam ezt is

~~~♥♥♥~~~

Megküzdöttünk egymással.
Az öt kötőtű és én. 
Előfordult, hogy kicsúsztak a szemek.
De az is, hogy egyszerűen rossz tűt fogtam meg és úgy ahogy volt kihúztam az összes szemből, ami a tűn volt.
De amilyen ügyes vagyok, egyet sem vesztettem el:)
Bevallom, egy idő után átváltottam körkötőtűre, úgy éjjel egy körül, de másnap vissza kellett térnem a sok kötőtűhöz. A körkötőtű nem bírta a nyújtózkodást:)

A sapka, méreteit tekintve Verának lenne jó...
...a szineit nézve azonban inkább fiús.

Én mégis szeretem úgy ahogy van. Saját festésű gyapjú és némi maradék Barka gyapjú.  
Na meg hát az első, ami ugye mindig különösen kedves.
Gyanítom azonban, hogy senki nem fogja hordani:)


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Aranyosak benne a gyerekek, az a lényeg. :) Amúgy egész jól sikerült.

    VálaszTörlés
  2. Én ugyan gyakorlatias vagyok, de úgy gondolom néha nem baj, ha csak magáért az alkotás öröméért készül valami. Szép az a sapi, gyönyörű színei vannak, néhány picit élénkebb kék, zöld horgolt virággal akár lányos is lehet :)

    VálaszTörlés
  3. Van olyan körkötőtű, aminek a madzagja nem olyan hosszú, hanem éppen elég egy sapkához, én azt is szoktam használni.Meg a hagyományos hosszúságút is, mert 5 tűvel, hát tudod, nagyon tudsz! :o))))

    (és igen, a babásnál neked Julcsynak szólt!)

    VálaszTörlés
  4. a szinek meg az egesz egyutt nagyon jo lett, szoval elsore tobb mint dicseretes!!
    en (is) nagyon praktikus vagyok es amikor valami nem akkora mint kellene, akkor en azt kotesprobanak(?) hivom, Martaval van egy nem hivatalos versenyunk, es azt hiszem valahol a fel kendonel allunk most:-)
    az ot kototu szerintem sapihoz sajnos kell, mert a tetejen kenyelmetlen a madzagos.

    VálaszTörlés
  5. Nem értek hozzá, met még sosem kötöttem 5 tűvel, de ha ez kicsi is lett, tanulni meg kell valahogy kötni- ez ezzel jár. Amúgy tetszik, így blogon keresztül. Nálunk most lesz néhány sapka karácsonyra, amit én kötök majd 5 tűvel- majd kar. után mautatom. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…