Ugrás a fő tartalomra

Nagy nap!

Ma délelőtt nagy és fáradságos munkával berendeztük kis csoportunk kiállítását.
Szívből ajánlom mindenkinek, mert rengeteg szép munka látható.
Egyetlen szívfájdalmam, hogy a kecskeméti kiállításról nem érkezett vissza a négy évszakos munkám:( Sebaj! Látható helyette mondjuk ez:
A kiállítás megnyitója ma délután 6 órakor lesz, de május 25-ig minden nap megtekinthető. Gyertek!

Megjegyzések

  1. Julcsikám, mindig szép amit varrsz és jó volt látni a kiállításon együtt a családot!

    VálaszTörlés
  2. Remélem időben odaért az alkotásod tőlünk.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Hella!

    Bori! Képzeld, még a fiúknak is tetszett a kiállítás:) És köszönöm a dícséretet!

    Anikó! Sajnos nem:( Pedig Andreával is beszéltem, ígéretet is kaptam rá, de még mindig nincs itt.

    VálaszTörlés
  4. Jajj, most nagyon felzaklattál.
    Andi szerint elment kedden.
    Holnap beszélek vele.

    VálaszTörlés
  5. és a családja majdnem bővült eggyel, míg az enyém csökkent, a lányom teljesen beleszeretett Julcsi férjébe :-))

    jók a képek, Julcsi, hiába, mindenütt meglátod a "témát" :-)

    VálaszTörlés
  6. Anikó! Ne törd magad miatta, biztosan ideér! Én szerdán reggel beszéltem Andreával, akkor azt mondta, megkérdezik, hogyan juthatna mielőbb hozzám. Biztosan nem sikerült elintézni. Tényleg ne izgulj! Majd ha hétfőn sem érkezik meg...na majd akkor:)

    Kriza! Flatley Emma?:))))

    VálaszTörlés
  7. az az, Flatley Emma :-))

    emlegetett benneteket itthon is este :-))

    VálaszTörlés
  8. Jó volt nálad nézelődni.
    Jövök máskor is.
    Na ás a videó is nagyon szíven talált...
    Jó kedvre derítettél. Köszönöm.
    medve55

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…