Ugrás a fő tartalomra

A reggelim

Egy bögre tejeskávé (vagy inkább kávéstej) és egy vadonatúj tükörreflexes fényképezőgép használati utasítása:))))
Eddig is készítettem fotókat a kis kompakt gépünkkel, amit évekkel ezelőtt ingyen kaptunk az internet előfizetésünk mellé. Talán nem is sikerültek rosszul (ezek vagy épp ezek szerintem egész vállalhatóak, de az egyik kedvencem például ez), azonban most még jobb képekkel szolgálhatok majd, úgy hiszem...
Újabb örömforrás:)
Köszönöm, Férjúr!♥

Megjegyzések

  1. Én a mai napig nem olvastam el a használati útmutatót, de így is imádom. :) Sok szép fényképet vele. :)

    VálaszTörlés
  2. Sok-sok örömteli percet kívánok!!

    VálaszTörlés
  3. Szent irigység!!! :)

    Kívánom, hogy csupa csodákat fényképezz vele! :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm!:)
    Még csak az ismerkedés fázisában vagyunk, de már az is bizsergetően izgalmas:)

    VálaszTörlés
  5. Egy kicsit irigykedve nézem ezt a képet...
    Nekünk egy régi SonyCybershot-unk van, de néha kezd már kiakasztani, úgyhogy lassan érik a csere nálunk is. :-)))

    VálaszTörlés
  6. én ide tegnap írtam, az eltűnt?? :o(

    VálaszTörlés
  7. Andi! Nagyon utána kell ám járni, nem egyszerű egy új gép beszerzése.

    Zaza! A fotós blogra írtál és ott is válaszoltam:)

    VálaszTörlés
  8. Utolsó fotó a régi géppel? :-)
    Én is most vettem egyet, tanulgatom, nekem ez az első gépem, kompakt, de bőven van mit gyakorolom.
    Sok boldogságot :-D

    VálaszTörlés
  9. Julcsikám, szívből gratulálok, klassz kis masina! :o)) Szép fényeket, szép fotókat. :o))))

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm nektek is, Florentine és Kata!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…