Ugrás a fő tartalomra

Kockás és csíkos

Egy tucat övtáska és egy tucat neszesszer között varrtam egy kislány pólót.
Újrahasznosított darab, méghozzá duplán. Egy olyan hosszú ujjú pólót turkáltam, ami csak azért kellett, mert szürke és piros csíkos, egyébként meg sosem volt rajtam. A józan eszem mégsem engedte kidobni, így átalakult.
Szabásmintám nem volt, ezért ilyen ad hoc alapon készült. De mindegy is, mert amikor majd Vercsire ráadom és megkérdezi, én varrtam-e büszkén mondhatom neki, hogy igen. És ettől ő is nagyon büszke és boldog lesz:)
Hipp-hopp, varázsütésre pedig végre gumi került az üres gumiházba. A nadrág maga ugyan készen van hetek (hónapok?) óta és mert a gazdája folyton rágta a fülemet, hogy neki soha semmit, nem tehettem mást, befejeztem:)
(Csak csendben jegyezném meg, ehhez sem volt szabásminta:D)
 


Megjegyzések

  1. Nagyon klassz darab ez a nadrág!! És mlyen ötletes a póló átalakítás!

    VálaszTörlés
  2. De klasszak lettek!
    Kis Keresztfiamnak kellene varrnom egy kantáros mesti-nadrágot(értsd: mester), mert hónapokkal ezelőtt megígértem! Abban szerel 4 évesen a szentem...:-)
    Sikereden felbuzdulva, lehet, hogy végre neki merek én is kezdeni...

    VálaszTörlés
  3. Az a naci nekem is nagyon tetszik!:-)

    VálaszTörlés
  4. Egy ilyen pólót én is szivesen hordanék... szabásminta ide, vagy oda :))

    VálaszTörlés
  5. Köszi, Krizantám! Kalandra fel!:)

    Inecsg, köszi!:)

    Erzsó! Én is hordtam volna, ha jó lett volna rám:)

    VálaszTörlés
  6. nagyon jok! ne legyel kishitu, mert az szm nelkul azt jelenti, hogy nagyon jo a szemmerteked!!! A polo nagyon jo, a himzes az volt, vagy te csinaltad?

    VálaszTörlés
  7. Köszi, Kriszta!
    A hímzés az eredetin volt, úgy okoskodtam, hogy látszódjon egy kicsit ezen is:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…