Ugrás a fő tartalomra

Kötök is

Még a nyaralás alatt elkészült ez a kis kardigán, ki hinné, de 40 fokban, szintén fonalfalás címén. Sajnos az idő miatt aktuális lett, hogy eldolgozzam végre a szálakat és rávarrjam a gombot. A nyaka kicsit kinyúlt, mert van egy nagytestvér, aki néhányszor már belebújt, csakúgy mint Mazsola Tádé lapulevél köpönyegébe.
(A fotózás viszont nem ment egyszerűen:D)
Csupa Barka fonal és a nyeremény gombom a FabTextiltől.
 
 
 
Ennyi bohóckodás és néhány alig használható fotó után, egyszerűen levette a kardigánt és ledobta a földre.
Így maradt a konyhaasztal és egy kisvirág a kertemből:) De így legalább látszik rendesen.
Köszönöm a mintát, Rita!

Megjegyzések

  1. milyen szép,jaj,milyen szép! a kislányod,meg a kardigánja is,hogyne!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon édes a kislányod! És csini lett a kardigán is!

    VálaszTörlés
  3. A kardigán se kutya, de a kis modell csak emelt az értékén:-)

    VálaszTörlés
  4. Édes csajszi! A kardigán jól áll neki.

    VálaszTörlés
  5. Minden nap mutatsz valami irtó klasszat. :)) A hölgyemény gyönyörű, a kardigán mesés. :)) A színei meg pláne.

    VálaszTörlés
  6. ezek a képek csodásak és teljesen használhatóak. Édes ez a kislányka.
    A pulcsi , kardigán is szuper lett.

    VálaszTörlés
  7. A modell és kardigánja is meseszép!

    VálaszTörlés
  8. éééédes bogár!!! (na jó, a kardigánja se kutya, de bocs, arra nem annyira tudtam most figyelni :D)
    cuppneked

    VálaszTörlés
  9. Nagyon helyes a kardigán. És a kis lány ... gyönyörű!! :) Ezek a pózok és az a csuda helyes pofi :)) Nagyon jól sikerültek a képek :) Köszönöm, hogy megemlítettél! FABulous Textil-es Szilvi

    VálaszTörlés
  10. Az igazi modellek is így csinálják :-)

    VálaszTörlés
  11. De cuki ez a picur lány!:))
    De a kardigán se kutya.;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…