Ugrás a fő tartalomra

Még egy ajándék

 Egy születésnap a legaktuálisabb dolog, hogy az ember befejezze a régen elkezdett dolgait. Az alant látható párna a leltáram 7-es számú versenyzője. (Hogy mennyi más holmi készült el a leltáramból, azt itt most nem forszíroznám...)
Igazán csajos darab lett, igaz a saját kedvenc színeimben, de tetszik az ünnepeltnek is. Hiába, anyja lánya:)
 
 
 
Tudom én, hogy rengeteg a fotó, de annyira élvezem és úgy érzem, egyet sem hagyhatok ki:) Szemezgetek én mindig, például most sem raktam fel mind a tizenkilencet:)

Megjegyzések

  1. Julcsi boldog szülinapot az illetékesnek! Igazán gyönyörű ajándékot kapott!!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Julcsi!
    Jó volt nagyon a klubban veletek kedden délelőtt.
    Klassz dolgokat készítesz, mint ez a párna is...nagyon szép:)
    Em.

    VálaszTörlés
  3. Drága Julcsi!

    Megint elámultam az ügyességeden!

    Mostanság én is rácuppantam a horgolásra!
    Utoljára még kislányka koromban, mikor drága nagymamimhoz mentem nyaralni, akkor tanítgatott... És valahogy mostanában újra elkezdtem... csakhogy megfakultak az emlékeim.
    Próbáltam én is ilyen gyönyörű virágot készíteni (feldobnám vele lánykám, no meg a magam ruhatárát is egy kicsit), de be kell vallanom, nem jártam sikerrel! Ha tudnál segíteni... nagyon megköszönném!

    És ez a párna...!
    Gyönyörű!
    Ezt is kipróbálnám!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép lett, biztos örülni fognak neki, ilyen csak neki lesz.

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörű lett! Igazán szerencsés az ünnepelted, add át neki jókívánságaimat. (Közben eszembe juttattad, hogy van nekem is készen kettő, csak hátlapozni kellene)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szép lett. Én is sok képet készítek, de nekem jó, ha húszból egy tetszik :(

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jol nez ki, szep a ket arnyalatu szurke a rozsaszinnel es pirossal parositva. Irigykedem az unnepeltre :)

    VálaszTörlés
  8. Kedvesek vagytok, köszönöm!:)

    Tündérlátta, Amaranta! Vercsi nevében is köszönöm a jókívánságokat!:)

    Hopi! A Szalay könyvkiadó 200 horgolt blokk című könyvéből való ez a négyzet. Néha nagyon olcsón (500 Ft) lehet hozzájutni ehhez a könyvhöz.

    Em! Nagyon örülök, hogy jól érezted magad! Nem izgultam hiába:)

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm Florentine és Erzsó!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…