Ugrás a fő tartalomra

Aranyhaj

 Az első szentáldozásra nálunk őrangyal dukál az ünnepeltnek.
Ez a mostani különleges formát kapott, hisz egy különleges kislány kapta. Érdekessége a haja, amit magam festettem ilyen arany színűre.

 




Megjegyzések

  1. Imádom, most már legalább háromszor megnéztem, miden részletében találok valami nagyon bájosat! Nagyon Julcsis lett!

    VálaszTörlés
  2. de hogy pisze orra is van, behalok!:) valami csoda!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kópé....most nem tudom melyiket is szeressem. A kalózodat, vagy az angyalkát....

    VálaszTörlés
  4. Ó, ez a frizura! Meg az Ó-lába! És gyönyörű a ruhája is. De a legjobban az tetszik, hogy ez olyan kobold-angyalka, nagyon kópé :)

    VálaszTörlés
  5. Jájj! De édes, cuki pofi!!! :) Ránézek és a Pöttyös Panni jut az eszembe róla!!! De én nagyon szerettem ám a Pöttyös Pannit!! :))))

    VálaszTörlés
  6. Nem találok szavakat, pedig keresem, nagyon klassz lett örül a szívem, amikor ránézek és folyamatosan mosolygok:))))
    Kriszti

    VálaszTörlés
  7. Jaj nagyon huncut ez az angyalka, imádni való.

    VálaszTörlés
  8. ügyes vagy! bár ez nem meglepetés :-)

    VálaszTörlés
  9. Nem győzöm itt kapkodni a fejem a sok dicséret láttán:)
    Köszönöm!♥

    VálaszTörlés
  10. Komolyan csodálom, hogy hogy vagy képes olyat alkotni, ami ennyire egy egyéniség és süt belőle, hogy lelke van... :-)))
    Fantasztikus!
    (Gondolom, pont, mint az a különleges kislány, aki kapta...) ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy tűnik, nálam nem üres fecsegés a szívvel-lélekkel:)

      Törlés
  11. Kedves Julcsi!
    Csudaédes angyal lett:) Olyan ügyes vagy, csak így tovább!:)
    Em.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Emese! Hiányoltunk! Jövő héten utolsó foglalkozás, feltétlenül gyere!

      Törlés
    2. Köszönöm Julcsi.Sajnálom, hogy nem mehettem, most sajna nem rajtam múlt...:(
      Szép napokat,
      Em.

      Törlés
  12. Ilyen angyallal a hátam mögött bátrabban vágtam volna neki egy-két dolognak! :-) A többit meg már elmondták előttem!

    VálaszTörlés
  13. Olthatatlan rajongásomat bírja.
    (vannak olyan "alkotásaim", amiket párás szemmel óránként nézegetek, és persze az egész családnak átlag öt percenként rá kell csodálkoznia milyen szép is- no, ez az a kategória)
    Minden ízében remek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy rajtam kívül mások is vannak, akik beleszeretnek a saját alkotásukba és szörnyen elfogultak velük:)

      Törlés
  14. Gyönyörű, bájos teremtés! :)

    VálaszTörlés
  15. Elvarázsoló tényleg (és még szeplős is ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeplős bizony, mert szeplő nálam minden babára kell:)

      Törlés
  16. Aranyhajat csak szeretni lehet, mert ezt sugározza magából. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére Panni szereti is, úgy igazán:)

      Törlés
  17. Hű, nagyon szeretem az ilyen típusú babákat, és nagyon sok szépet láttam már, de ez a kisangyal! Gyönyörű! És tényleg személyisége van. És olyan, hogy ha majd a kislány felnő, akkor is büszkén viheti majd magával a felnőtt otthonába, mert nagyon.... Nem is tudom, milyen, de nagyon tetszik, gyönyörű, kedves, vidám, csupa optmista gondolatot sugall!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••