Ugrás a fő tartalomra

Kavicsok és kukacok

Drága foltvarrós csoportvezetőm mondja mindig, hogy a szabad gépi tűzés egyfajta terápia. Igazat kell adnom neki.
Mostanában sok takaró, baba és szoknya(!) készül, amiket bár nagyon szeretek varrni, egy idő után mégis monotonná válik. A mai munkanapom is erről szólt és idő előtt sikerült teljesíteni a napi penzumot, azaz maradt fél órám, mielőtt enni kér a jónép:) Tűt cseréltem, kesztyűt húztam és nekiálltam rajzolni a varrógéppel.
Hát, kéremszépen, ez fél óra tömény kikapcsolódás. Nincsenek gondolatok, nincsenek elvégzendő feladatok, sürgős határidők, csupán a koncentráció. Mire elkészültem ezzel a kb. 25x25 cm-es négyzettel, egészen más dimenzióba kerültem. 
Fel kéne írni receptre: naponta fél óra kukacolásés nem csak foltvarróknak:)

Ennél már csak a srácok reakciója volt üdítőbb. Levi szerint ez simaizomszövet, Bende szerint pedig egy kanyon.  Hát nem zseniális a fantáziájuk?:)

Megjegyzések

  1. ÓÓ, de jóóó!
    (fiúkkal vigyázni, egyik orvos-, a másik világutazó -jelölt!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkettőben van ráció:) Bár épp Bendével beszéltük a minap, hogy biológus lesz:)

      Törlés
  2. szívesen kukacolnék én is :D bárcsak tudnám, hogy kell! a végeredmény nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kukacolás jó:)))
      Hivatalosan úgy tanítják, hogy valaki fog egy ceruzát és alatta kell mozgatni a papírt, így lehet szokni a mozdulatokat.

      Törlés
  3. Na, ha Te mondod, akkor elhiszem. Az egész napos zsibongás után talán épp ez a 25 percnyi varrógépkotyogás közbeni koncentráció ürítené ki a fejem. Elgondolkodtató, komolyan! Holnap kipróbálom, de tényleg...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, a lényeg: szuper! Ha izomszövet, ha kanyon, ha kavics, ha csak a szíved dobbabásai, akkor is!

      Törlés
    2. Ezt de szépen mondtad, Bejus!
      És igen, feltétlenül próbáld ki, kőkemény terápia:)))

      Törlés
  4. Elllképppesztőőő...!
    Ámulok és bámulok... :)

    VálaszTörlés
  5. Remekbekukacoltkanyonosizomszövet!! Julcsi minden nap kukacolj!

    VálaszTörlés
  6. Julcsikám!:)
    Te született tehetség vagy! De én ezt már régóta tudom.:) Olyan kukacolást,kavicsolást kanyarintottál,hogy ehhez csak gratulálni tudok!:)

    VálaszTörlés
  7. De szép! Kicsit irigy vagyok, egyszer próbáltam kukacolni, hát... nem ment :(

    VálaszTörlés
  8. Teljesen egyetértek, és lelkes vagyok már a látványától is!

    VálaszTörlés
  9. Azt írnám, amit Margó!

    Csak Vele ellentétben én nem a bitorkomban lévő foltos tudás alapján jelenteném ki, hogy született gépí tűző tehetség (is) vagy, hanem csak úgy ránézésre :))

    VálaszTörlés
  10. Hát, kedveseim, ti egytől-egyig tüneményesek vagytok, hogy ennyire kedvelitek a munkámat és ezért nagyon hálás vagyok!
    De hogy tehetség lennék... azt azért mégsem!:)

    VálaszTörlés
  11. Ezt fél óra alatt???? :O Elképesztő! Futok gyakorolni..... hopsz... csak a varrógép hiányzik, de sebaj, addig i rajzolgatok!

    VálaszTörlés
  12. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…