Ugrás a fő tartalomra

Őrangyalok

Nekem egy kicsit tavasztündérek is.
Olyan családba kerültek, akik szeretik a babáimat. Nekik készült a két első...
és eddig egyetlen óriásbabám, náluk vigyázza a szülőket két őrangyal, nászajándékba adtak már házasságóvó őrangyal is, de nekik köszönhetem az első marokbabáimat is. Most a két szöszke, cserfes fog kapni őrangyalt. Mert nekik még nincs:)




Zárójel:
A képek remek példa arra, hogyan tálald úgy a rosszul sikerült, gyér, lámpafényes megvilágításnál készült fotóidat, hogy az mégis befogadható legyen:)

Megjegyzések

  1. Nagyon szépek. A hajuk különösen elképesztően klassz! :) A fotók is tetszenek, szóval nro. 1. :))))

    VálaszTörlés
  2. Ó, hogy ezek milyen szépek! Igen, a hajuk is szuper, de én mindig az arcuktól olvadok el, minden benne van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy ezt írod, mert épp nemrég mondtam valakinek, hogy amikor sokat varrtam egyszerre, úgy éreztem, hogy már unalmas az arcuk. Ezek szerint mégsem:)

      Törlés
  3. Klasszak, szokás szerint. A fotókat ne szóld le, ha nem írod, simán csak csodálom őket, milyen jópofák, és így is :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokat segít egy jó kis fotószerkesztő program:)

      Törlés

  4. Már van :)
    Őket is szeretni fogják/juk....

    VálaszTörlés
  5. ...addig szerencsétlenkedtem a guglifiókkal, míg elküldtem félkészen.
    A folytatás: köszönjük Őket is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, drága Katám, már alig várom a reakciójukat:)

      Törlés
  6. ééédesek! a képek meg szerintem is tökéletesek.

    VálaszTörlés
  7. Julcsiiiiii,
    az a virágos konty.... azok a mosolyok. Jaj nekem!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…