Ugrás a fő tartalomra

Repül a, repül a...

...kicsi, mosolygós, ellenállhatatlan Vilmos:) Mégpedig egy igazi varázstakarón.
Nem ez az első takaró, amit nekik készítek, most is
még három másikat vittek el. Azokat csak azért nem mutatom, mert Vilmos teljesen elvette az eszemet és azokról nem készítettem fotót. Behódoltam neki, nem vitás:)
Ez a takaró frottír háttal készült, hogy ne legyen túl meleg. A fedlap anyagát az édesanya szerezte be, én csak a koncepciót álmodtam meg. Voltak vele gondjaim, de a végeredményen ez már nem látszik.
Amikor az előző bejegyzésben arról beszéltem, milyen sokat adnak nekem a babáim, akkor még nem is gondoltam arra, hogy még egy újabb szerelem is hozhat. Rosszcsont Peti is Vilmosé lett és hát az az édes kis gügyögés, ahogy őt meglátta...





Megjegyzések

  1. Hú, de csodaszép! És aprólékos, profi munka, nagyon ügyes vagy. Vilmos meg tüneményes, és ha jól sejtem az a Vilmos, akinek én is varrtam babát, repülőset :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy, úgy!:) Meg a tesójának tűzoltót... meg párnát... A törzsvásárlóink:)

      Törlés
  2. Drága Julcsi!

    Kérlek dobj nekem egy postacímet a laurendilla kukac gmail pont com - ra mert szeretnék Neked egy picurka apróságot feladni... ugyan karácsonyra már nem ér oda (bocsi, most pakolásztam és most találtam meg) de amint a
    kezembe akadt már tudtam, hogy Neked tettem félre :D pusza Lau

    VálaszTörlés
  3. Vilmos, aki mindent visz! Csodaszép! Takaró is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Vilmos mindent vitt: Jött, látott és győzött:)

      Törlés
  4. nem csoda, hogy az előttem itt járó névtelennek is elakadt a szava :) Vilmosnak nem lehet ellenállni, és a takaró is csodálatos!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg eladat a szava:) Biztosan személyesen ismeri Vilmost:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••