Ugrás a fő tartalomra
Sokan panaszkodnak arra, különösen a régi motoros bloggerek közül, hogy a facebook beszippantott mindenkit. Ez sajnos igaz, gyakran magányos farkasként érzem magam itt a blogvilágban, mert bár én is jelen vagyok a nagy közösben, azért vívom a magam kis harcát a blogomért is. Ám a zokszót hallatók sem tagadhatják, hogy ott bizony zajlik az élet, ha tetszik, ha nem. 

Mint például most, amikor magam is játékot hirdetek ott, annak örömére, hogy nem kevesebb, mint 500 kedvelője lett a PjulcsYnak. Ezt a táskát lehet megnyerni, de minő fájdalom, a játék odaát van:)


Ez egy túlexponált, több szempontból is rosszul sikerült fotó, nekem mégis kedves.


Megjegyzések

  1. Ide is írok :)))) Csodás kis táska, szívesen látnám otthonomban.

    VálaszTörlés
  2. Én bizony itt olvaslak mindig, csak szépen csendben, a hajnali-reggeli teám kortyolása közben sok más régi blogossal együtt. Ez a táska pedig nagyon jól sikerült darab. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Ugye azért nem érzed, hogy cserbenhagynám a blogolvasóimat?

      Törlés
  3. Én is itt olvaslak, és a FB-ot nem kedvelem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem rajongok érte olyan hű, de nagyon.

      Törlés
  4. kedvemre való kis táska, de meg ne haragudj, azért én mégis innen maradnék a facebookon. van azért élet azon kívül is :) gratulálok az ötszázadikhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek ám! De képzeld, mióta ez a poszt kikerült, azóta újabb "követőim" lettek, nem is kevesen. Ami itt a blogon ma már elképzelhetetlen, mert nem pörög. Vannak olyan állandó kommentelőim, mint te is és rólatok tudom, hogy itt vagytok és miattatok is fontos nekem a blog. De hogy föléje megy-e az itt olvasók, nézelődők száma a 15-20-nak...? A legutóbbi játékomra 37-en jelentkeztek. Ott már most vannak több, mint ötvenen.
      Nem meggyőzni akarlak és nem is a bizonyítványomat magyarázom, csak megértetni, miért van szükség arra is.

      Törlés
    2. szó sincs róla, hogy magyarázkodnod kelljen. én elvagyok egyelőre a blogvilágban. megfelel az én kényelmes stílusomnak. a facebook pörgését követni nekem kicsit fárasztó lenne. de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelem semmire. egyszerűen nekem eddig nem volt rá szükségem :) gondolom, ez majd változik, hiszen semmi sem állandó. meg aztán mint egy remete, sok mindenből kimaradok. például így soha nem nyerek majd szép táskákat :D

      Törlés
  5. Azért azt érzitek ugye, hogy a hangsúly a harcon van, amit a blogomért vívok?!?!?!? Nem véletlenül van bejegyzésem nap, mint nap!!!
    Nem mondom, hogy a facebook felé sem nézek, erről nincs szó. Az egy szükséges rossz, ami sajnos a mai világban elkerülhetetlen, ha az ember reklámozni akarja magát, míg a blog erre kevés. Ha választanom kellene a kettő között, még mindig a blogot választanám:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiss trükk,hogy irányítsd az olvasóidat a Fb-ról ide. Nekem megjelensz a blogomon a kedvenc blogjaim oldalsávjával, ezért is tudlak követni ;)
      Fel kell hívni az olvasók figyelmét az újabb posztokra!

      Törlés
  6. Véééééééééééééégre nem csak én vagyok így ezzel. Igazából nekem a blog is....és a faceizé is nyögvenyelős. Ez van...mondjuk nekem időm sincs rá annyi, amennyit szeretnék...meg én nem is vagyok az a nagy önreklámozós típus. Mostanában sokszor gondolkoztam azon, hogy törlöm a blogot a fenébe, mert minek. De aztán mindig találok valamit....ami miatt "megkegyelmezek" neki. Sajnálnám sok év munkáját, az itt töltött időmet.....a hangulatát.....hogy azért tanultam is itt....formálódtam... Néha belelátni más életébe...egy kis szeletbe, amit láttatni enged a világából....gondolataiból...... :)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végleg én sosem zárnám be a blogot, legfeljebb csak szüneteltetném. Nem engedem el a kezét:)

      Törlés
  7. Szia Julcsi! Én is rég írtam itt hozzászólást, viszont rendszeresen olvasom a blogodat és nagyon örülök, hogy itt is jelen vagy nem csak "odaát":) Csuda jó dolgokat készítesz és írsz, úgy hogy egy biztos olvasód mindig lesz:) A táska pedig jól néz ki:) Ölelés, Em.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szeretnék sosem cserbenhagyó lenni, úgyhogy maradok és ezt nem győzöm hangsúlyozni:)

      Törlés
  8. Drága Julcsi!
    Mikor reggelente leülök és átnézem a kedvenc blogjaimat, mindig a Tiédet hagyom a végére. Tudod miért? Mert olyan ez, mint a kakaós csigában a közepe - a legjobb, amihez alig várom, hogy odaérjek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez mennyire jó!! És hogy én lehetek a kakaós csiga közepe, hát az meg még jobb!!:)

      Törlés
  9. Én a blogvilágban érzem otthon magam, a fb.egy nagy újság,amit átlapozok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez mennyire így van, Mammka! Így érzem magam én is épp ezért látom szomorúan, hogy alig-alig frissül a bloglistám.

      Törlés
  10. Csatlakozom a többiekhez: a blogot szeretem, nagyon. A táska gyönyörű, igazán szép munka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg elmondom újra, hogy én itt vagyok otthon:)

      Törlés
  11. A fb olyan gyors, lájkolnak, időnként hozzáirnak, de a blog olvasás időt és odafigyelést igényel. Sajnos pl. én ha a blogot nyitom ki, akkor nyögvenyelősen jön be ha bejön. Viszont a fb-ről rögtön átjön. A fb. olyan szempontból rossz, hogy az embert leszoktatja az irásról, az olyan irásról, ami gondolatot fejez ki. Én mind a kettőnek a kedvelője vagyok, de a blog mégiscsak jobb. A fb-n sok ismerösöm van, igy sok info (quilt) jön be. Na ha ehhez hozzáveszem a Pinterestet. Szóval már ott tartok, hogy kikapcsolom a gépet. Én szeretek mindenkit végignézni a blogomban és ez vigasztaljon. Vannak akik olvasnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Marianna! Minden szavaddal egyetértek!

      Törlés
  12. A harcban nem vagy egyedül ;) Gyönyörü a táskád!

    VálaszTörlés
  13. Nekem nincs fb-om, viszont imádok blogokat olvasni és nézegetni, akár inspirálódni:)
    Örülök hogy vagytok páran, akik még ránk is gondolnak...

    VálaszTörlés
  14. Julcsi! Azt azért érdemes látni, hogy nem csak azok vannak ám itt, akik blogkövetőként megjelennek, mert pl. úgy is követheti a blogot bárki, hogy nem jelenik meg a blogkövetők között. Azt hiszem, én se vagyok ott, de az olvasómba felvettelek, így minden posztodat olvasom, és sokszor bizony írok is. ;) Aztán aki e-mailben követ, az se kerül fel automatikusan a blogkövetők közé, hát még az, aki csak idekattint, mondjuk minden nap. Szóval csalóka adat az, hogy hányan követnek...
    A FB-on meg én lettem az egyik új lájkoló, mert azért kimaradni nem akartam a játékból! ;) Eddig meg azt sem tudtam, hogy fenn van a blog a FB-on. Bár én is max 1x egy héten kattintok a FB-ra. Nem szeretem, ja és a blogomat se reklámozom ott...

    VálaszTörlés
  15. Örülök hogy itt vagy...újra...gyakrabban. Sosem szólok, pedig mindíg olvaslak...(de ezt Te is tudod:)). Fb-ot eddig messze elkerültem...aztán sokak unszolására regisztráltam. Arra sem lesz időm...ahogy a blogra sem. Kicsit gyors ez a világ nekem....vagy én vagyok nagyon lassú.

    VálaszTörlés
  16. Én is gyakran járok erre annak ellenére, hogy nem írok megjegyzést! :o) Jó olvasni az írásaidat... és a táska is tetszik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…