Ugrás a fő tartalomra

Újratervezés

Azzal, hogy új fordulatot vett az életem - vagy mondjam úgy, hogy visszatért a régi kerékvágásba...? - átértékelődtek bennem a dolgok
és rájöttem, mennyire rosszul használtam ki az időmet. Ezen feltétlenül változtatni szeretnék és napról-napra, percről-percre tervezni, hogy semmi ne felejtődjön el, ne maradjon ki és ha lehet, még jusson idő egyebekre is. Mindez pedig elengedhetetlen egy regiszter nélkül.


Csinos lapokat szerkesztettem hát (órákon keresztül, úgyhogy ennyit a jólszervezettségről) és beleraktam egy jobb időket látott piros, műanyag dossziéba. Ám annyira csupasz volt és olyan jól jött volna még néhány plusz zseb. Varrtam hát neki egy szebb, egy jobb borítót, hogy már semmi se állhasson az összeszedett, alaposan átgondolt életünk útjába.


Zsebek és ceruzatartók mindenütt. Mert az már most kiderült, hogy folyton magamnál kell tartanom: olyan sok családon belüli és kívüli feladatom van és annyi mindent kell jegyzetelnem, hogyha nem lenne, elvesznék.







Megjegyzések

  1. http://www.urban-eve.hu/category/otthonunk/rendszerezes/

    Julcsikám, ezt a blogot biztosan te is ismered, innen le lehet tölteni mindenféle rendszerező oldalakat....

    Jó szervezést, biztosan menni fognak a dolgok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerem Via blogját, igen. De nekem személyre szabott lapokra van szükségem, a saját felfogásomban:)

      Törlés
  2. Legyen mindennapra egy Julcsiság!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik!
    Csak tervezem és tervezem, hogy egyszer majd varrok valami hasonlót... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már tudom, mi a titok: csináld!:)))

      Törlés
  4. Sok örömet a régi új életedhez! Nagyon szép ez a füzet és a horgolás a szélén annyira különleges.Nekem is van hasonló csak én lusta vagyok megnézni így aztán üresen árválkodik.

    VálaszTörlés
  5. Fantasztikus, nagyon tetszik, nagyon-nagyon!

    VálaszTörlés
  6. Szerelmes lettem a zöld szegélybe! Lebontottad egy kislányruha aljáról? Ha azt mondod, hogy horgoltad, menten lehidalok:)

    VálaszTörlés
  7. modernül szólva lájkolom a bátorságod a váltáshoz, a szándékot, hogy felnőtt korodba is fejlődj a hiányosságok terén és nem utolsó sorban a mappát. meg a lapot.

    hasonló cipőben járunk ez ügyben is! :))) (na nem a munkahely váltásra gondolok, de az időmenedzsment, tervezés, papírizé, mappavarrás...:))))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…