Ugrás a fő tartalomra

Unununium

Ha létezik családi vegyjel, akkor az unununium, bizony az. Minálunk ma már szállóigeként működik ennek a szilárd halmazállapotú átmeneti fémnek a neve.
Talán két éve lehetett, amikor a Föld óráján együtt kucorogtunk a gyertyák fényénél és barkochbáztunk. Annyit nevettünk és olyan jól szórakoztunk, hogy észre sem vettük: már réges-régen letelt az egy óra. Emlékezetes este volt, amit egyikőnk sem felejt, elég csak annyit mondani, hogy ablakpárkány vagy Eiffel-torony vagy unununium.
A mi kis zsenipalántánk tegnap ünnepelte a 15. születésnapját és semmiképp sem akartam, hogy elfelejtse, mennyire kiszúrt velünk, amikor ezt a feladványt adta fel nekünk:)
Az unununium tehát a periódusos számrendszer 111-es rendszámú, 272 g/mol atomtömegű eleme és ma már röntgeniumnak hívják. 

Csak azt nem tudom, hogy Bendének hogy fogok majd ablakpárkányt készíteni... Vagy ki fog engem elvinni az Eiffel-toronyhoz...

(Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a nagyon frappáns megoldás az én fejemből szökkent ki, hát téved. Sajnos:( A Pinteresten találtam rá hónapokkal ezelőtt és alig vártam, hogy végre november 14-e legyen.)


Megjegyzések

  1. Nagyon vagány!:) Isten éltesse sokáig!

    VálaszTörlés
  2. tok jo otlet :)) Es szuper megvalositas.
    Lehet egy idetlen kerdesem? Hogy maradtak a betuk a parnan? Ravasaltad valahogy?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, méterben kapható ragasztófátyollal vasaltam fel és aztán gépi pelenkaöltéssel varrtam körbe.

      Törlés
  3. Hehe, ez jó! Életemben nem hallottam erről az anyagról. Isten éltesse sokáig Levit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egészen addig az estéig mi sem:)
      És köszönjük!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…