Ugrás a fő tartalomra

Egy boszorka van...

Elmúlt hetek eseményei röviden:
Tavaly farsangtól egészen egy hónappal ezelőttig balerina szeretett volna lenni. (Szuper, van felszerelése, csak tütüt kell varrnom.)
Három hete jött az ötlet, hogy inkább majom. Szőrös! (Meleg és kényelmetlen. Lehetne más?)

Jó, akkor kenguru. (Na, egy percig sem agyaltam rajta, mondanom sem kell.)
Jóóóóóvanna, legyen az a sárkány, nem bánom.
Jaj, de cuki az a boszorkány!

Tegnap este történései:
Nem sárkány?!?!?!? (Azt hittem...)
Jóóóóvanna, jó lesz a boszorka is...!








Ja, a pöttyös nadrág is saját alkotás: egy turkálós pizsamanadrág változott át leggins-é. Csak azért, hogy nehogymár! A lábszárvédő meg egy felnőtt térdzokni, levágott lábfejjel. Mert csak abból volt csíkos.

Megjegyzések

  1. milyen kedves kis boszi lett belőle, olyan julcsis boszi :-) édes!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tagadhattam meg magam. Kellettek azok a rózsák a kalapra:)

      Törlés
    2. Gonosz boszija bárkinek lehet, a tiéd egyedi és kedves, nálam nyert :-)

      Törlés
  2. Egyszerűen tökéletes! A cucc, a fotók, és persze legfőképp a gyerek, a pózaival és a mosolyával.

    Velem meg tegnap este képzeld az történt, hogy nyertem! :-) Egy gyönyörű párnát. Olyan örömöt okozott, amikor egyszer csak elém ugrott a hír ... A kedvesem csak elnézően mosolygott amikor körbe-körbe pörögtem a nappali közepén, hogy "nyertem-nyertem". Azt mondta, hogy helyes vagyok ... De jó, hogy a férfiak nem fejtik ki részletesebben a jelzős szerkezeteiket ...

    Szóval itt is még egyszer: Köszönöm szépen! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Tisztára olyan pózok, mintha képzést kapott volna:)

      A többi meg: örülök az örömödnek. Ez sokat jelent nekem!:)

      Törlés
  3. A legszebb boszorkány, akit valaha láttam :)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, ahogy Judit mondja, a legszebb és legédesebb, és legjóságosabb mosolyú. :-)

      Törlés
  4. Tündéri boszi lett! Kár lett volna ezt a csodás kislányt valamilyen szőrös gúnyába rejteni, nohha tudom, biztos az is szuper jelmez lett volna... De jó nálatok gyereknek lenni!

    VálaszTörlés
  5. Julcsi, ezt a boszi-kalapot hogy kell elkészíteni, hogy rajta is maradjon a gyerek fején? Csak azért kérdem, mert a lányaim (egyszerre 2 is) belelkesült, hogy felöltözzenek Halloweenre (amit amúgy ki nem állhatok ünnepelni) a "suliba-oviba".

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…