Ugrás a fő tartalomra

Julibuli

Az idő múlásával nem csak én magam változom, de változik a blogom is és vele együtt a fotóim is. (Érdemes visszanézni a kezdeti fotókat. Jaj!!!) Érdekel a fényképezés, igényesen próbálom megalkotni, komponálni a fotókat. Feltűnik ez másoknak is és hívnak fotózni.
Én meg persze jó szívvel megyek, főleg ha egy olyan kedves barát hív, akit nagyon szeretek. És szerencsére a lányaink is nagyon szeretik egymást, úgyhogy ott a helyünk a 6. szülinapi zsúron, ahol Anna megint kitett magáért.












Megjegyzések

  1. varázslatos!
    gyönyörű!
    elképesztő!

    VálaszTörlés
  2. jó ennek a Julinak :)
    csodás buli

    VálaszTörlés
  3. Nem semmi dekor . Jók a képek is.Bár azt azért megjegyezném, hogy én nem adnék ki ennyi pénzt hogy ilyet összehozzak, hacsak nem lenne egy boltom amikben ilyen kellékeket árulnék. Sokkal sokkal jobban izgat, hogy az otthon fellelhető anyagokból kreáljak valami érdekeset, a lényeg hogy minimális költséggel járjon. De persze nem vagyunk egyformák, korábban én sem ezzel a szemlélettel voltam a világban. Változunk úgy ahogy írtad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszed, ha azt mondom, hogy ez mind saját készítésű holmi és csak kevés készet kellett hozzá venni? Pedig mondom:)

      Törlés
  4. Váoooo nagyon klassz ;)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper a dekor, elájultam tőle... és a képektől is. Ezeket a kis üvegeket honnét vette a barátnőd, nem tudod? Szeretnék ilyet régóta, de még nem jártam utána, hol lehet beszerezni. Viszont lassan a körmömre ég a nálunk esedékes márciusi ünnepségsorozat miatt a probléma... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, biztos hihetetlen, de én méhészeti üzletben (Budapest, Ferenc körút) láttam szuper aranyos üvegeket - az egészen kicsiktől a nagyobbakig. Mostanában nem jártam ott, de remélhetőleg még mindig van választék... :)

      Törlés
  6. Én mindig azt hittem, hogy ilyen csak a magazinok lapjain van, és nincs az a kreatív anyuka, aki ennyit dolgozik, hogy aztán a rosszcsontok mindent lepusztítsanak egy szempillantás alatt. De egyébként respekt!
    És a fotók is jók. Én képtelen vagyok (a kis gépemmel) télen vállalható beltéri fotókat készíteni. Álványozol, bevilágítassz, hogyan csinálod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak kihasználom a fényeket, semmi mást. Aztán persze van egy kis utómunka is:)

      Törlés
  7. Nagyon tetszik a dekoráció! Ügyes vagy! Ha én gyerekként ilyen bulin lennék, biztosan fülig érne a szám. Szülőként az jutott eszembe, milyen sokáig készülődünk, hogy legyen sok finomság, meg apró falatok és cuki legyen az egész, meg, hogy jópofán nézzen ki (pl. tojásegereket csináltunk) ... és emlékszem, hogy Annámnak augusztus végén lévén a szülinapja, szeptember legelején tartottunk egyszer meglepetésbulit és én órákig vagdostam az apró kockákra a sajtot és tűzködtem fel szőlővel szendvicstűre és képtelen voltam eleget készíteni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, igen, a jóból sosem elég. Vercsi buliján a pillangó alakú süti fogyott hasonló gyorsasággal:)

      Törlés
  8. Julcsi, a képek nagyon klasszak, én képtelen lennék ilyen minőségben fotózni!
    A dekor tényleg szigorúan esztétikus, de nekem is van egy kis kényelmetlen érzésem amiatt, ha egy hatéves gyerek szülinapi zsúrja úgy néz ki, mintha profi esküvőszervező-catering cég csinálta volna. Neurotikus menyasszonyok jutnak erről eszembe, akik tökéletesség-fóbiától szenvednek... A sütik nagyon finomnak tűnnek! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez így volt nagyon jó. Te a fonalak között érzed jól magad, én az anyagaimat szeretgetem, a barátnőm pedig a papírokkal találja fel magát. Ez annyira rossz lenne? Szerintem nem!

      Törlés
    2. :-)) Folytassuk priváti! :-)

      Törlés
    3. Ne, engem érdekel mire juttok :-) Én még ingadozok, mindenesetre rendes kisebbrendűségi érzés kapott el a képek láttán :-)

      Törlés
  9. Fejlődsz, bizony, nagyon szépek a fotóid! Gratulálok!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••