Ugrás a fő tartalomra

Praktikum

Nem szeretem a plüssöket. A gyerekeink sem. Valamilyen rejtélyes és máig megfejthetetlen ok miatt rendre elborítják a lakásunkat. Hiába az időnkénti selejtezés, elajándékozás, mégis
egyre inkább csak szaporodnak.
Arról nem is beszélve, hogy milyen rendetlenséget tudnak okozni, mert tárolni őket szépen és esztétikusan, szintén olyan lehetetlen, mint eltüntetni őket.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy az üdvözítő megoldás nekem jutott eszembe! Sajnos valaki más volt olyan olyan találékony és én meg épp belebotlottam valahol az interneten bolyongva. Hogy hol, azt ne kérdezze senki, mert nem emlékszem rá.
A dolog lényege egészen egyszerű: varrni kell egy hatalmas párnát, lehetőleg alul cipzárosat, teletömni a plüssökkel és máris kapunk egy remek ülőalkalmatosságot. És láss csodát! A rendetlenség is eltűnt. 
Éljen a találékony elme!

Megjegyzések

  1. Ez mekkora ötlet!
    Az enyémek már nagyok, és amikor megyünk leadni ruhákat, különböző segítő szándékkal, akkor mindig pakolunk egy plüssdögös zacskót is, de még mindig van maradék, meg újratermelődés is. Szóval lesz ilyen ... :-)

    VálaszTörlés
  2. Én azon is szoktam csodálkozni, hogy kik találják ki a vicceket... de ez az ötlet felér vele :) :)

    VálaszTörlés
  3. Tok jo :) De nem sajnalnak a gyerekek a kedvencekre ulni? :D

    VálaszTörlés
  4. azta...azonnal kell egy ilyen!:) még a végén rend lesz a gyerekszobában!?
    köszönöm az ötletet! viszont én megjegyzem, hogy Nálad láttam:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.