Ugrás a fő tartalomra

Karácsonyi történet


Nehéz volt az advent. Örömteli várakozással teli, de nehéz. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem, kicsúszott az irányítás a kezemből és ettől vált nehézzé. Történtek közben igazán kedves, szeretetteljes dolgok is. Az egyik legmeghatóbb egy igazi, mesébe illő találkozás. Aminek a vége igazi mese lett. Családi mese.


Zsuzsa megkeresett és elmondta a tervet. Kőkemény elhatározás ide, időn túli megrendelés leadása oda, én bizony elvállaltam ezt a megbízást is. Mert tetszett az ötlet nagyon és mert éreztem valami mást is, amit akkor még nem tudtam. 


Levél levelet követett, közben elkészültek az ikreknek az egészen egyforma babák a kérés szerint és kialakult valami jóleső, egymásra hangolódó kapcsolat, ami barátságnak még nem nevezhető, de sokkal több, mint egy sima ismeretség. Nehéz ezt elmagyarázni, szavakkal leírni...



A röpke, kapualj-beli személyes találkozásunkkor pedig bizonyossá vált a köztünk lévő összhang és szeretet. A könnyeimmel küszködve szorongattam a legmeghatóbb ajándékot, amit csak egy idegen embertől kaphattam. Egy idegentől, aki olyan szeretetet adott nekem, amire csak kevesen képesek. Egy családi történetet két kicsi tündérről, két kicsi tündérnek. És benne én, mint tündérkirálynő... 



A képet nagyon köszönöm Zsuzsának és a lányoknak!

Kívánok mindenkinek ilyen élményekkel teli, Istentől áldott, új esztendőt!

Megjegyzések

  1. Szeretlek olvasni. Es nagyon orulok, hogy ilyen szep lett az Advent vege. Olellek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.