Ugrás a fő tartalomra

Csak öt lap...


A vágyam, hogy textilkönyvet készítsek, még Panni lányunk aprócska kora óta él bennem, amikor ezt a könyvet megkapta. A képen sajnos nem látszik, de egy apró kislányfigura kel életre a könyvben és lehet öltöztetni, különböző élethelyzetekbe hozni. Szerettem volna a saját képemre formázni, rózsás-romantikus köntösbe öltöztetni, mert az ötlet nagyon tetszett. De Panni közben megnőtt, most már Vercsi is, a textilkönyv sajnos nem készült el. Az ötlet időközben másnak (Heidi csodaszép könyve, Ledeczki Anna nyuszis könyve) is eszébe jutott, én pedig már hozzá sem láttam a sajátomhoz.
Mígnem jött a megkeresés, készítsek egyet egy születendő kisbabának. Dörzsöltem a tenyeremet, mondván most jött el az én időm! Igen ám, csakhogy én olyan precíz, színre, anyagra, mintára kiterjedő leírást kaptam, hogy igencsak megijedtem a feladattól. De persze kitartásért és csakazértismegcsinálom érzésért nem megyek a szomszédba, úgyhogy nekifogtam. Nyakamba vettem a várost, anyagokat hajkurásztam, turkálókat jártam és lett minden, ami kellett. A végeredmény pedig egy kicsit azért én is vagyok.
A saját verziómat pedig elkészítem majd az unokámnak:))








Egyetlen gondolat motoszkál csak a fejemben, miközben a képeket nézegetem... feleannyit kértem érte, mint amennyibe csak az "órabérem" kerül... és hát az sem volt kevés...
Nehéz dolog a kézművesség:))

Megjegyzések

  1. Ez valami gyönyörű!
    Mióta szeretnék én is történeteket megvarrni! Fejben már a Háp háp háp jönnek a kacsák modókáig eljutottam, de varrni még csak sima gagyi :D :D :D késségfejlesztő könyvet varrtam. Kemény egyet! De kiszabva itt vár egy rakás, igaz egyik se mesés. A tied viszont mesés! :)
    Dóra, dolgoSKezek, ez a Picur egy régi álnév... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Dóra! Te mégis többre jutottál, mint én, legalább kiszabtad. Egyszer csak befejezésre kerül:)))

      Törlés
  2. Eltaláltam :-) Nagyon helyes lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Kriszti! Pedig azt hittem, nehéz lesz:))

      Törlés
  3. Szép lett. Tagadhatatlanul látszik rajta, hogy a julcsisság nem volt szabadjára engedve, pedig én azért arra is kíváncsi lennék, szerintem ne várj az unokáig. :-) A mesét is a megrendelő választotta?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mesét is a megrendelő választotta és meg is rajzolta! Én azért ebben is felfedezem magamat: a kézi hímzéseket, a tüll szárnyacskát, a törökbasa turbánját, a csipkét a függönyön..:)))

      Törlés
  4. Fantasztikusan szép lett!!! Annyira aprólékos, finom munka! Ügyes vagy!!! :o)))

    VálaszTörlés
  5. Julcsi!!!!! Mesés!!!!
    nekem is dédelgetett tervem.:)
    Kézművesség ás az ára? Nehéz.....A legutóbb festett táblámért olyan minimálisat kértem,hogy utána nevettem magamon.:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…