Ugrás a fő tartalomra

Pure Fashion gála, negyedszer


Mindegyik gálaest különleges volt és kihívásokkal teli feladat. Ez a mostani azonban más volt, különlegesebb. 
Két éve már, hogy nem csak "dekoratőrként" és segítőként vállaltam szerepet a Pure Fashion életében, hanem koordinátorként is csatlakoztam a csapathoz. Hogy milyen is volt ez a két év?
Félve indultam neki, új volt a terep, a teendők csak körvonalazódtak, de nem voltak konkrétak és hát a lányok... Tizenévesek, tele a világ gondjával, bajával, keresik még az útjukat és hiába vannak nekem is kamasz gyerekeim, akikkel azt hiszem, egészen jól megtalálom a hangot, azért mégsem ugyanaz, idegenekkel foglalkozni. Idegenek, akik kíváncsian néztek rám, vártak tőlem valamit, amiről nekem sem volt sok fogalmam. Idegenek, akik alakalomról alkalomra egyre nagyobb helyet kaptak az életemben, akik alkalomról alkalomra a "lányaimmá" váltak. Idegenek, akikkel végül megtaláltam a hangot és rájöttem, mit tudok nekik adni és mit várnak tőlem.
Nem volt könnyű és voltak buktatók és hibák is, de győztesnek érzem magam, mert amit csak tudtam beleadtam, szívvel-lélekkel dolgoztam, bármi történt is és cserébe olyan élményt kaptam, amit sosem szeretnék elfelejteni, amire mindig emlékezni szeretnék. Hálás vagyok Istennek, hogy ezzel az élménnyel gazdagodhattam és több lehettem általa én is és a lányok is. 
A gála napján pedig megbizonyosodhattam arról, hogy ez a két év nem volt hiábavaló. A kötelékek még szorosabbá váltak, az odafigyelés és a türelem igazán fontos szerepet kaptak,  a lányok csodásan mutattak a színpadon, én pedig végtelenül büszke voltam rájuk, mintha tényleg a saját gyerekeim lennének. 
Dacára az egy hete tartó megfeszített munkának, az éjszakázásoknak, aznap éjjel nem tudtam elaludni, annyira az események hatása alatt voltam. Olyan sok szeretet áradt felém aznap, a szívemről leesett az a bizonyos nagy kő és a lelkemet átjárta a büszkeség: megcsinálták, megcsináltam.
Még akkor éjjel levelet írtam nekik:
"Jól emlékszem az első találkozásunkra, amikor még csak félve pillantottunk egymásra, mi is rátok, ti is ránk. Az elején mi is izgultunk minden alkalom előtt, hiszen a helyzet számunkra legalább annyira furcsa és ismeretlen volt, mint nektek. Később már nem izgultunk, mert tudtuk, hogy nagyszerű emberekkel van dolgunk. Sok-sok pillanat eszembe jut, megannyi jókedvű nevetés, egy közös ének, a Mikulás ♥, a könnycseppek (kivételesen nem az enyémek ), az ebédek, a Kopaszi-gát, egy-egy szállóigévé vált mondat és még sorolhatnám. Szeretném, ha ezek az emlékek megmaradnának, kitörölhetetlenül. 
Egy hasonlat jutott eszembe erről a két évről, amit együtt töltöttünk; olyan, mint amikor ajándékot kapsz és izgatottan téped le a csomagolópapírt és ott van még egy réteg csomagolópapír, aztán még egy, meg még egy, meg még egy és a végén ott lapul az aprócska, de annál csodásabb ajándék. Ilyenek vagytok ti is, a mi aprócska, de csodás ajándékaink, amit mi két évig bontogattunk."

Hogy a színpad dekorációja minden eddiginél jobb lett, az már tényleg csak hab a tortán és igazából eltörpült a nap végére, mert mindent felülírt maga a divatbemutató. De néhány szót mégiscsak ejtenék róla, hiszen kevés pénzből, nagyon sok munkával, nagyszerűt hoztunk létre.

600*200 cm



Szemléltetésképpen: Levi, aki majdnem 180 cm magas

3 csomag fénymásolópapír, 2 doboz tűzőgépkapocs és megszámlálhatatlan szilikonrúd eredménye


Az utolsó simítások, hogy minden tökéletes legyen

A lányok és a FPP (fehér pólós projekt)

Koordinátorként a színpadon


A győri, a kecskeméti, a budapesti és a német végzős csapatok

Az est házigazdája

A 12 négyzetméternyi papírvirág sorsa...
A fotók egy része a Pure Fashion hivatalos oldaláról valók: 
http://purefashion.hu/orszagos-pure-fashion-galaest-2016-2/

A magyarkurir.hu cikke az estről és a képzésről, további fotókkal, Férjúr♥ megszólításával:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/pure-fashion-gala-nem-ruha-teszi

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.