Ugrás a fő tartalomra

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés


Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.

2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.)
Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként.
S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb.
S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)

Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves kollégák és "főnökök", akik engem mindenben segítenek és támogatnak, figyelnek rám és elkapnak, ha zuhanni készülnék, de azt hiszem elsősorban magamnak köszönhetem. Sosem tudnám szavakba önteni, hogy mennyire hálás vagyok nekik, mert nélkülük, az ő segítő kezeik nélkül sehol sem lennék, de mégis... én kellettem a jó döntésekhez, az én legjobb tudásom és erőfeszítésem kellett, hogy ne roppanjak össze a terhek alatt. Elmúltam negyvenéves, talán megengedhetem magamnak, hogy ezt már valamiféle bölcsességnek nevezzem.
A sok átdolgozott éjszaka és reggel és hajnal meghozta az eredményét. Amellett, hogy sok-sok baba került a karácsonyfák alá, sok-sok gondolat, elhatározás is született. Bizonyos időközönként eddig is hirdettem megrendelés-stopot, de most már végérvényesen kihirdetem ezt az állapotot. Ha épeszű ember akarok maradni, márpedig igen, akkor ezt kell tennem. És itt, ezennel, ezen a felületen is megfogadom, hogy nincs több megrendelés sem törzsvásárlónak, sem visszatérő vásárlónak, sem kivételes vásárlónak, sem cicaszemekkel esdeklő vásárlónak. 
Van viszont bemutatóterem a Palomában, Piactér a honlapomon és PiciPiac negyedévente, ahol bizonyára mindenki talál kedvére való kis babát, nagy babát, ólábú babát, szuperhőst, haramiát, hercegnőt, rókát, kutyát, cicát, macskát és minden egyebet, ami az erőmből és a jókedvemből telik.

Ezennel az első számú elhatározásom (még véletlenül sem fogadalmam) egy örömtelibb, rendezettebb, jobban megélt év reményében, kipipálva!

Megjegyzések

  1. Így legyen Julcsikám! Boldog Új Évet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így lesz, mert így szeretném:)) Köszönöm, Szilvi, neked is!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••