Az ember lánya (azaz balga én) azt hiszi, hogyha sikerült neki egy-két szoknyát varrni, csak úgy a maga feje után és még jól is mutat az a szoknya, akkor már mindent tud. Mondjuk pólót is varrhat magának, hisz az már csak gyerekjáték lehet. Na, igen!
Ahogy azt sejteni lehetett, nem sült el jól a dolog. De mert ez is én volnék, hát íme, vállalom. És hagy tegyem hozzá, (egy személyes esemény kapcsán azt mondta nekem valaki, hogy bátor vagyok, hogy nyíltan vállalom az érzéseimet) hogy számomra ez a bátorság, kiállni a "nyílt színre", vállalva a külsőmet. Mert az érzéseimet sosem szégyelltem, de a külsőmet...:)