Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Új év

Kép
Új műhely
Új lendület
Polcok újrahasznosított ládákból, internetes ötletforrás.



Vadonatúj szekrény, benne a kétesélyes renddel.



Kicsit még kesze-kusza, kicsit még laknom kell, de én nagyon örülök neki. Örök hála az én drága férjemnek, aki segített megvalósítani az elképzeléseimet:) Örök hála az én nővéremnek is, akit három napig boldogít(hat)ott mind a négy gyermekem:)

Viszlát 2011

Kép
Ha szeretnétek ismerni a 2012-es évre vonatkozó terveimet, látogassatok el ide:)


Két ünnepnap között...

Kép
...végre arra is van időm, amit már régóta szeretnék kipróbálni. Volt már egy próbálkozásom régebben ezen a téren, de ez egészen más. És bár rettentően élveztem, mégiscsak a tű meg a cérna az én világom. Valahogy ötvözni kéne a kettőt...

Utolsó lehellet

Kép
Furcsa lehet a sok karácsonyi jókívánság között két babát találni. Ám ha nem teszem fel ide most azonnal, akkor ez is elvész valahol a számítógépünk tárhelyének mélyén, mint sok más holmim. Erre a felkérésre semmiképp nem mondhattam nemet és bár tényleg az utolsó leheletemmel készült, az utolsó pillanatban (még érezni lehetett rajta a kezem melegét, amikor este negyed kilenckor, a sötét utcán, csendes hószitálásban átadásra került) mégis szegényebb lennék, ha nem készíthettem volna el őket. Ekkora babákat még sosem csináltam, féltem is tőle eléggé. Elfelejtettem lemérni, de szerintem veri a 70 centit a magasságuk. Épp ezért az arányai nem teljesen megfelelőek, de nem  akartam nekifutni sokadjára sem a karjának, sem a lábának, de még a fejének sem. Arról nem is beszélek, hogy azért mezítlábasak szegények, mert cipőt nem sikerült a lábukra szabnom, negyedszeri nekifutásra sem. Egy szónak is száz a vége, két csudapofa került ki a kezeim közül, akikbe teljesen beleszerettünk, családilag …

Ádott, szeretettel teli karácsonyt!

Kép
Hagyomány teremtő szándékkal, ismét egy Márai idézettel:
"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában,
nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják,
hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."
Kívánom, hogy éljük meg mindannyian így, csodaként!

Tudós cica

Kép
Vajon sejti-e az illető, hogy az övé lesz...?


Egy húron pendülünk

Kép
Magam is hasonló véleményen vagyok az új iskola új tanárairól, mint Adél a gyermekei tanárairól és hasonló ajándékot készítettem én is a jól megérdemelt munkáért, mint Adél. A különbség csupán annyi, hogy én nem voltam olyan okos, mint Adél és nem magamtól jöttem rá, hogyan kell kifordítani a borítót úgy,  hogy szépen mutasson. Én még leírás alapján is elügyetlenkedtem és sokáig tartott, míg rájöttem, mit merre kell hajtani, hogy kifordítás után minden a helyén legyen. Azóta bárhányszor ilyet készítek, mindig csinálok egy próbavarrást kicsiben, hogy ne az eredetit kelljen bontanom folyton. (A képek hevenyészett reggeli fotók, az ébrenlét és az ájulás határán készültek, két óra alvás után...)

Szívből

Kép
Két lánytestvérnek.
Fotóval.
Hímzéssel.
Szeretettel.

Navy

Kép
Lassan készülő gyerektakaró, tengerész stílusban. Sokat gondolkodtam, milyen is legyen. A megrendelő hasonlóan gondolkodik, mint én: semmi nagyon gyerekes, semmi elcsépelt mesehős, inkább egyszerű és tengerészes, mert ők amolyan vitorlázós család. Jártamban-keltemben találtam egy nagyon kedves, épp a takaróhoz megfelelő anyagot és már láttam is:)  A hímzés és fedlap elkészítése ugyanannyi ideig tartott, mint a tűzés. Pedig nem tűztem túlságosan meg a takarót, épp csak a varrások mellett, mert a túl sűrű tűzés elvette volna a takaró finom, puha vastagságát. Ám éppen amiatt, mert vastag, nagyon macerás volt a tűzése. (Meg is fordult a fejemben -miközben ide-oda taszítgattam, forgattam a gép alatt-, hogy megkérek mindenkit, ha még egyszer ilyenre elvetemültségre adnám a fejemet, nyugodtan billentsenek fenéken. De mert maradt még legalább egy takaróra való bélésanyag, ezt a felkérést nyugodtan vehetitek semmisnek!)
Remélem, drága, kék szemű kis herceg, nem nőtted ki, míg elkészült:)

A Mikulás, ha ügyetlen

Kép
Még bajt is csinálhat. Mondjuk varrógéptű darabkákat hagyhat a csokiban. Gondolom, most mindenkinek kérdőjelek villognak a lelki szemei előtt. Ami érthető is, hisz hogy jön össze a kettő?  Úgy, kérem alássan, hogy a Mikulás házi segítője talál egy zseniális ötletet a Pinterest-en böngészve. Szent elhatározással el is készíti, naná, hogy az utolsó pillanatok egyikében.  Hajtogat, varrogat, amikor hirtelen reccsenés, tű törik, papír szakad.  Porszem, azaz csokidarab kerül a gépezetbe.  Házi segítő ellenőriz, tűhegyet kiszed, tűt cserél, újracsomagol, újra varr és időben elkészül.
Hát így! :)) A zsenialitásból ennyi maradt mára:)