Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2015

A mi filmünk

Emili takarója. Lehetne ez akár egy amerikai film címe is, amelyben a szereplők, a hagyományokhoz híven közösen varrnak egy takarót és miközben a takaró készül, felelevenednek a régi emlékek, a régi szerelmek, régi történetek. (Ja, ilyen film már van!) A mi filmünk azonban tényleg ez a címe és igaz történeten alapszik, bár meglehetősen sok a közös vonás a filmbéli történettel.  Mi, patchwork-anyák is összegyűltünk és éjszakába nyúló beszélgetések közben megvarrtuk a második közös takarónkat. Mi is sok mindent átéltünk már együtt, jót is, rosszat is, szomorút is, vidámat is és ez összeköt minket. Ezt adjuk tovább, ezt az összetartozást ebben a takaróban is, egyikőnk nemrég született kislányának. 





Emili!  Neked is csak azt írhatom, amit Andrisnak:
Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el,  Legyen veled az Isten, kérjük kísérjen el!

Kistestvér

Amikor Melinda meglátta az őrangyalt, azt mondta, ilyen pont jó lesz az ő lányának is. Na, ez nehéz lesz, gondoltam. Ugyanilyet, tuti nem fogok tudni csinálni, még az iker babáknál sem sikerült igazán. A sejtésem beigazolódott és egy ugyanolyan, mégis egészen másfajta baba született, igazodva a kérésekhez.






Eszti

Meghatódtam, amikor felkért. Még napokkal azután is könny szökött a szemembe. És így van ez még most is, amikor már hivatalosan is bérmaszülő lettem.  Eszti egy édes kis csodabogár, tele jókedvvel, mosollyal és életszeretettel. Ezt próbáltam belecsempészni az őrangyalába is, mert mi más is lehetne az ajándéka egy ilyen bérmaanyuka mellett?!








Zene és színészet

Ismerem ezt a lányt már kicsi kora óta. Most, hogy újra egyfelé visz az utunk, azt a feladatot kaptam, hogy varrjak neki egy babát a 13. születésnapjára. Tudod, gitározik, meg színészet, de hát úgyis ismered! Hát így lett ebből a babából Dorka, benne pedig egy darabka a szívemből.






A szeretet fonala

Mi is megünnepeltük az édesanyák napját. A nagymamának egy képet készítettünk közösen. Egy Pinteresten több formában is fellelhető ötletet használtunk fel és írtunk át a saját nyelvünkre. Minden alapot egy barkácsboltban szereztem be hozzá, festék és fonal pedig mindig van itthon:) Férjúr fűrészelte, csiszolta az alapot, Vercsi lefestette, Férjúr pedig körbeszögelte az alapra rakott szívrajzot (azért így, hogy ne a lefestett alapra kelljen rajzolni, ami aztán meglátszódna). Ezután már csak a csapatépítő fonalrajz kellett, az alap hátuljára pedig a képakasztó. Mondhatnám, hogy ENNYI!, de az olyan sablonos lenne, még akkor is, ha tényleg csak ennyi.






Csak öt lap...

A vágyam, hogy textilkönyvet készítsek, még Panni lányunk aprócska kora óta él bennem, amikor ezt a könyvet megkapta. A képen sajnos nem látszik, de egy apró kislányfigura kel életre a könyvben és lehet öltöztetni, különböző élethelyzetekbe hozni. Szerettem volna a saját képemre formázni, rózsás-romantikus köntösbe öltöztetni, mert az ötlet nagyon tetszett. De Panni közben megnőtt, most már Vercsi is, a textilkönyv sajnos nem készült el. Az ötlet időközben másnak (Heidi csodaszép könyve, Ledeczki Anna nyuszis könyve) is eszébe jutott, én pedig már hozzá sem láttam a sajátomhoz. Mígnem jött a megkeresés, készítsek egyet egy születendő kisbabának. Dörzsöltem a tenyeremet, mondván most jött el az én időm! Igen ám, csakhogy én olyan precíz, színre, anyagra, mintára kiterjedő leírást kaptam, hogy igencsak megijedtem a feladattól. De persze kitartásért és csakazértismegcsinálom érzésért nem megyek a szomszédba, úgyhogy nekifogtam. Nyakamba vettem a várost, anyagokat hajkurásztam, turkálóka…

Esős szombat májusban

Egy számunkra igen kedves ember esküvője volt az első igazán komoly munkánk BonZsúr Dekorral és VirágÁlommal közösen. Az előkészületek már hónapokkal ezelőtt elkezdődtek, ez az esősnek induló szombat délután már csak a koronázási ceremónia volt.  Munkánk végeztével Bori azt írta: büszkék lehetünk egymásra, magunkra! Magam csak besegítőként vettem ki a részem a munkából, a dekoráció Anna és Bori keze munkáját dicséri, de Bori minden szavával egyetértek. 
Annak rendje és módja szerint, a meghívók készültek el legelőször. Ha jól emlékszem, 210 db.


Aztán a köszönőajándékok következtek, 107 db.



Végül az esküvői helyszín feldíszítése.









Jó volt veletek, lányok! Köszönöm a bizalmatokat!


A délutánt persze már beragyogta a napfény, az ifjú pár megnyugodva mondhatta ki a boldogító igent.  Sok boldogságot nekik!