Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2011

Sorrend

"Csak úgy" okán játékot hirdetek. Aztán lesz igazi játék is, kerek szám okán is, hamarabb is, mint gondolnátok (is)!:) Aki kitalálja, hogy az előző bejegyzésben mutatott neszesszerek milyen sorrendben kerültek fotózásra, azt meglepem valami hasonlóval. Nos? Csábító az ajánlat? Bárki játszhat, a zugolvasók is és a most először idekukkantók is!;) Határidő: péntek este, akkor a jó választ adók közül sorsolunk. Gyertek, mert játszani jó!

Rózsás kedvemben

...varrtam néhány nesszeszert. Ha minden jól megy, hamarosan a Boróka otthonbolt portékái lesznek.

Pihenés nincs

Csak még semmi nincs készen. Legújabb és most épp legkedvesebb holmim is még varrás alatt, de egy részlet fellelhető belőle ezen a fotón. ( Köszönöm, Margó! ) És hogy miért a fotó? Nagy esemény volt a csoportunk életében ma: a kerületi televízió forgatott nálunk:) Ha eljön az ideje, majd bővebben is beszámolok.

Buli lesz

Méghozzá egy szülinap késői megünneplése, (hozzám) méltó invitáló levelekkel. (Úgy emlékeztem, hogy a meghívóimat pilli pilli nyomán készítettem, de már a 2009-es bejegyzéseinél járok és nem akadok a nyomára. Lényeg, hogy a meghívó nem saját ötlet nyomán született, de a forrást nem tudom megmutatni.)

Mutatvány

A két művész, Kelfelj Jancsi és Kelfelj Bandi. Veszélyes mutatványra készülnek. Rajtuk kívül még senki nem csinálta a világon. A közönség visszafojtott lélegzettel figyeli, hogyan lebegnek a könyvek előtt. Hát igen! Erre mondják, hogy nem semmi! Jancsi és Bandi boldogan integetnek, hisz a nem mindennapi mutatvány sikerült. A hálás közönség szűnni nem akaró tapsa közben azonban a két művész egyre fáradtabb, az igen kimerítő és embertpróbáló mutatványtól. Utolsó erejüket összeszedve megpróbálkoznak egy meghajlással. ~♥~ A két művész A Kreatív játékok gyerekeknek című könyv leírása alapján készült, filcesített gyapjú pulcsiból és sálból. (A szemezgetők kedvéért direkt a fiaim könyvespolca előtt fényképezve;-) )

Nagy ötlet

Azt hittem, hogy az övet felhasználni táskafülnek, az én korszakalkotó felfedezésem. Mostanra számomra az is kiderült, hogy nem csak kis hazánkban vannak hozzám hasonlóan gondolkodó koponyák. Viszont így ebben a formában nem jutott volna eszembe felhasználni, pedig zseniális. Kép forrása: etsy.com Annak azonban örülök, hogy ezeknek az információknak csak most jutottam birtokába, mert akkor utánzásnak, másolásnak hatna a dolog. Így azonban biztosan tudom, hogy az ötlet másoktól független:)

Ismét madarak

Lehet, hogy már várom a tavaszt? Újrahasznosított anyagokból, de ez csak 50 %-ban. Azért remélem, még így is tetszeni fog valakinek !

Madarak tánca

Egy kedves és főként türelmes bloggerinának:)

Retro

A minap egy olyan turkálóban jártam, ami tele volt lakástextillel is. Olyan, de olyan jó, retro mintájú, kiváló minőségű anyagokat találtam, hogy csak na. És mert paplanhuzatokról van szó és mint olyan,  kétoldalas, ezért két különböző, de színben harmonizáló, nagy mennyiségű anyagot rejt magában. Amint kutakodtam a dobozokban, kezembe akadt néhány öv is, amik szintén a kosaramba kerültek . Mindjárt mutatom is, hogy miért. Annyira bizseregtek az ujjaim, hogy muszáj volt készítenem valamit a frissen szerzett holmikból. Az egyik övből pedig táskafül lett. A táska záródása csak menet közben jutott eszembe, így viszont a csat kivételével az utolsó centiig mindent felhasználtam az övből. Ahol a rózsa látható, ott van a mágneszár. Így lett ez a táska a barna anyag, a belső bélés és a cérna kivételével 95%-ban újrahasznosított. És ennek nagyon örülök. Remélem, mások is fognak .

Színesek lettek

Kakaó, festék, zsír. Minden anyuka rémálma, ha ebből folt keletkezik. Az enyém is. Bevallom, nem szoktam sokat vesződni velük. Ha kijön elsőre, akkor hurrá, ha nem, akkor mehet a selejtbe az adott ruhadarab. Persze ha a gyerekeim méregdrága ruhákat hordanának, akkor talán többször is nekifutnék, de mert jórészt turkálóból öltöztetem őket, így nem fáj a szívem értük. DE! Mert szeretnék még inkább környezettudatosan élni, nem veszek helyettük újat. Hanem nagy elhatározásomhoz híven, felújítom, amit csak lehet. Így lehet, hogy a nadrág után kezdenem kellett valamit ezekkel a pólókkal is. Nagy részük fehér és hosszú ujjú. Az egyiken a kakaó folyt végig, a másik az iskolában lett kimoshatatlanul festékes. Első gondolatom az volt, hogy rövid ujjú póló lesz belőlük, de aztán gondoltam egy merészet és a fehérek festőlébe kerültek. Na nem egyformába, mert három egyforma póló igen unalmas lenne:) Mindegyik foltos lett, mintha enyhén batikolt lenne (a sötétkék pedig igazából égszínkék lett volna

Bubi

Bubi egy kicsit didergő, görnyedt hátú, de finom puha kezű hölgyemény kezei között született egy hideg januári napon. Rögtön születése után egy sötét, zötykölődő táskába került, mégis biztonságban érezte magát, mert az a finom, puha kéz időnként szeretetteljesen megsimogatta a buksiját. Egyszer csak megszűnt minden zaj és hirtelen észrevette, hogy már nem is fázik. Amint megszokta a fényt, négy csillogó szempárral találta szemben magát. Nyolc aprócska kéz markolászta, vizsgálgatta, ölelgette. A puha kéz, amit már egészen kezdett megszokni, türelemre intette a nyolc apró kezet és egy polcra rakta, pihenni. Bubi eleinte alig mert körülnézni, csak lopva sandított kifelé. Amikor elült minden zaj és egyedül maradt, a kíváncsiság erőt vett rajta és bátortalanul körülnézett. Furcsa helyen volt, egy kicsit tán félt is. De a kíváncsiság bátorságot öntött belé és felállt, hogy alaposan szemügyre vehesse ezt a furcsa világot. Belekukkantott a könyvbe. Nem sejthette, hogy az a puha kéz okosságot i

Szőke japán kislány

Az első remekművemben, kissé betegen. Ez az anyag, aminek története van, csak arra várt, hogy egy ilyen egyszerű és nagyszerű kimonóban öltsön formát. Bevallom, büszkeség tölt el, akárhányszor csak ránézek. Tudom,  érzem, hogy lesz még folytatása a ruhavarrásnak:) Persze nem vitás, hogy van még mit tanulnom. Például figyelnem kell a szálirányra., ami ennél a kezdő darabnál még elmegy, de később már nem nagyon:D Vagy mondjuk meg kell tanulnom precízen ferdepántozni:) De figyelnem kell arra is, hogy ne hagyjak eldolgozatlan széleket sem. Bár ennél a részletnél talán csak a cikk-cakk öltés jöhetett volna szóba. Ha valaki elfeledte volna ez a leírás ezen a blogon található, PDF formátumban pedig innen tölthető le.

Ha már...

csőnaci, akkor abból is a kedvenc. Ami nem bizonyult elég strapabírónak, viszont mivel kedvenc, meg kellett javítani. Na ez nem volt kis feladat és nem is hiszem, hogy elég tartós lesz. De ha még egyszer ki mer lyukadni, akkor menthetetlenül rövidnadrágként végzi. Az tuti!

Kezdetek

Ha már fogadalom, akkor illik betartani. Legalább az elején:) Egy ruhavarrásban nem jártas ember, mint én, kezdje egyszerű darabokkal, nemde? Én azzal kezdtem. Egy egészen egyszerűvel. Derékmelegítő Panninak, a mostanában igen kedvelt csőgatyához, aminek óriási hátránya, hogy szinte csípőgatya, amiből rögtön kicsúszik minden belerejtett póló, az első leguggolás után. Ami ugye rögtön az ajtóban történik, hisz iskolába induláskor felveszi a cipőjét. Figyelmeztethetném, de a váltócipő átvételekor ugyanez történik és a tanítónénik biztos nem hívják fel a figyelmét ilyenekre. Úgyhogy varrtam magam helyett egy vigyázót:) Nos ennyi felesleges hablaty után, jöjjenek a képek is. Amik higgyétek el, nagyon rosszul sikerültek, az újdonsült ruhadarab ennél sokkal-sokkal jobb:)

Mégis

Nem készültem fogadalmakkal, egyetlen egyet azonban most mégis: Ruhákat fogok varrni a gyerekeimnek (esetleg még magamnak is...) Például ilyeneket . (Na jó, ezt nem magamnak.) Egyet azért szeretnék: ne kérje rajtam senki számon ezt a fogadalmat:) Egyébként meg mindenkinek, aki erre jár szeretetteljes, boldogságos új esztendőt kívánok!