Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2015

A nagy falat

Kreatívnak lenni jó. Mindig élvezem és örömmel tölt el, amikor valami olyasmi kerül ki a kezeim közül, amire büszke lehetek. De amikor ezt olyan mértékben érzem, hogy majd' sírva fakadok örömömben, akkor nem győzök csak igazán hálálkodni, amiért ilyen talentumot kaptam, mint a kreativitás. Vegyünk, példának okáért egy hiányzó csempét. 

Más talán fogta volna a csempét és visszaragasztotta volna. De nem úgy én! Első körben kitaláltam, hogy textillel takarom el ezt a csúfságot. Egy kiselejtezett kartondobozért nyúltam, jól bevált, szinte alapdarab. Levágtam belőle egy csempe méretű négyzetet, pamutflízt borítottam rá és bevontam anyaggal. De mert akkor érkezett csomag a Fabtextil-től, került rá egy kis csipke is. 

Persze nem álltam meg egynél, készítettem még néhány "csempét".



S hogy szavam ne feledjem, elmesélem a csempefestést is. Már ha lehet ezt egyáltalán mesélni, mert inkább átélni kellene. Adva volt egy régi, fehér és türkizkék (vagy ha úgy tetszik bilikék) csempéve…

Egyre szebb lesz

Ott tartottunk, hogy lett egy műhelyem. Csinosítgatjuk, szépítgetjük még most is, hogy minden rendben legyen a szombati megnyitóra. Nagyon sokat festettünk, fúrtunk, faragtunk, egyszóval mindent, amit egy lakásfelújításnál kell. Magunk csináltunk mindent, amit csak lehetett, hiszen csak így lehet spórolni. Meg aztán mókás is lenne, ha ennyi kreatív ember egy rakáson nem így tenne.
A csempefestéssel kezdődött, aztán kezelésbe vettem a székeket, új színt kapott néhány polc, egy-két láda, az óra, végül pedig a karnist festettem át. Ezzel együtt és az összhang kedvéért egy-két apróság is helyet kapott a varrósarokban.



A csempe és a festése külön bejegyzést érdemel, mert szerénytelenül állíthatom, nagyot alkottam.
Ha szeretnéd élőben is megnézni és ráérsz szombaton, szívesen látunk. A részletekért írj egy levelet!

Már nem annyira titkos esemény

A jó dolgok mindig váratlanul, hirtelen jönnek. Először csak egy gondolat, egy véletlenül elejtett félmondat, egy kis álmodozás...
Vágytam egy napsütötte, világos műhelyre, a társasházunk sötét alagsora helyett. Álmodoztam, képzelegtem és egyszer épp a megfelelő embernek meséltem is róla. Most már ketten álmodoztunk, képzelegtünk és egyszer csak elibénk toppant egy harmadik ember, aki szintén álmodozott, képzelgett. Neki ugyanolyanok voltak az álmai.  Hárman már voltunk annyira erősek, hogy továbblépjünk és ne csak álmodozzunk, hanem tegyünk is valamit az álmainkért. Így jöhetett létre a "Csöpp stúdió", ahol megférnek egymás mellett az illatozó virágköltemények, a mesélő fényképek és a tarka-barka textilek. Célunk, hogy színesebbé, meghitté, felejthetetlenné tegyünk egy-egy esküvőt, gyerekzsúrt, rendezvényt vagy családi összejövetelt. Külön-külön is remekül tudunk működni, de ha összefogunk, valami sokkal nagyobbat tudunk alkotni. 
Itt készülnek majd az illatozó virágköltem…

Két pihenés között egy kis pihenés

Nagyon sokat dolgoztam karácsony előtt. Nem csak varrtam, hanem egy egyenlőre titkos esemény is elvette az időmet a pihenéstől. Épp ezért esett jól ez a hosszú téli szünet, amikor teljes létszámmal itthon volt a család. Ám egy idő után elkezdett hiányozni az alkotás. Géppel varrni az egyenlőre titkos esemény miatt nem tudtam, ezért valami kézi munka után kutakodtam az emlékezetemben. Mert sejlett egy ötlet, amit már réges rég meg akartam valósítani.
Még három vagy négy évvel ezelőtt szerettem bele ezekbe a hímzett figurákba. Nagy kedvencem volt ebben a témában Vanessa, akinek a blogjának ma már csak hűlt helyét találni sajnos. Aztán nemrég rátaláltam Lili Popo hasonlóan kedves és bájos figuráira. Kettejükhöz hozzáadtam még saját magamat és így születtek meg az én kislányaim.




Kézi applikációval, apró back stitch öltésekkel készültek, két pihenés között, pihenésképpen. Hogy mi lesz a sorsuk, még nem tudom, de ki fogom találni:) És hogy lesz folytatás, az is egészen biztos.