Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

Bajuszkirályok

Ha egyszer, ne adj Isten!, belefásulnék a babavarrásba és már nem tudnék ötleteket meríteni sehonnan, akkor sem kellene kétségbeesnem, úgy hiszem. Vannak megrendelők, akik gondolkodnak helyettem is és jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, mint pl. varrjak bajuszt a PUPA figura pólójára. Olyannyira megtetszett az ötlet, hogy rögtön több ilyen figura is született/születik éppen, hátha valaki másnak is tetszik.  És elárulhatom, hogy annyira jófej vagyok (igen, látom, mindenki bőszen bólogat, szuper! :) ), hogy nálam az ötletgazda kedvezményt kap. Mondom ezt azoknak is, akik kalózt vagy ImmunMan-t rendeltek tőlem ;)

Ajándékba

Jókat szoktam mosolyogni azon, hogyan jutnak el hozzám emberek, akik babákat szeretnének és azon is, hogy miért szeretnének babát. Ez a mostani különösen kedves, mert rólam és a babáimról a megrendelő egy régi szülőtárstól hallott, de egy varrós mamin keresztül rendelte meg a babákat és nem is a saját gyerekeinek, hanem egy számukra kedves orvos unokáinak, hála ajándékként. Ha jól tudom, Görögországba vitték őket.  Nem szép és kerek történet, még így, nagyvonalakban is? Olyan sokat jelentenek nekem ezek és olyan fontosak!

Dana

Dana egy kedves bohó. Legtöbbször lábujjhegyen pörögve, ugrándozva látni őt, ugyanis nagyon szeret táncolni. Még kislány volt, amikor anyukája beíratta Elvira nénihez balettezni. Legnagyobb álma, hogy egyszer egy hatalmas színpadon állhasson és eltáncolhassa Mária hercegnő szerepét a Diótörőben.

Testvérek

Unalmas lehet azt hallgatni, hogy a legújabb kedvenceim, meg hogy ebbe most megint beleszerettem. De nem tudok, mit tenni. Újra és újra elfog az a hihetetlen (remélem, soha el nem múló) érzés, hogy ezt az én két kezem alkotta. S csak gyönyörködöm a legújabb babában, mintha igazán a saját gyerekem lenne, akivel újra és újra szerelembe esek. Így történt ezt most is, ezzel a focista fiúval és a masnis hölggyel. Csak nézem őket, újra és újra bizsergés jár át, az a felfoghatatlan hitetlenkedés...szeretem a munkámat és soha nem akarom abbahagyni.

Hero, avagy kesztyűs kéz

Sosem akartam volna szuperhőst faragni a babáimból, ám egy véletlen folytán lett mégis. Sőt! Ez a baba eredetileg lánynak készült... Úgy történt, hogy nem megfelelő anyagból lettek megvarrva a kezek, és így olyan volt, mintha kesztyűt húzott volna az akkor még lánynak gondolt baba. Néztem, néztem egy darabig s egyszercsak jött, mit jött!, száguldott ama bizonyos szikra. Kezembe vettem élete fonalát és szuperhőst faragtam belőle. Úgyhogy nyugodjunk meg! A világ innentől kezdve biztonságban van!

Könyvek közt

Édua amikor csak teheti a széles ablakpárkányon ülve, puha párnák közt tölti idejét. Élvezi ahogyan a tavaszi napsütés csiklandozza az orra hegyét, miközben elmerül Jane Eyre romantikus világában. Ilyenkor megszűnik körülötte a világ, még a madárcsicsergést sem hallja, egyre csak falja a betűket. Az az érzés, amikor véget ér a könyv és felpillant... nem tudja, itt van-e már vagy ottragadt... mindent megér...

Macica

Macica története még a decemberi PiciPiacon kezdődött. Vilma megkaparintotta és annyira beleszeretett, hogy többé el sem eresztette. Egészen mostanáig elválaszthatatlanok voltak, Macica mindig ott volt, ahol Vilma, együtt játszottak, ettek, hintáztak, aludtak, sírtak, nevettek, szóval mindent együtt csináltak, ahogy az igazi barátokhoz illik.  Ám volt egy pillanat, egyetlenegy, amikor nem figyeltek egymásra és megtörtént a baj. Macica elveszett, többé már nem találták meg. Őt helyettesíti majd az újabb Macica, ha lehetséges ez egyáltalán.  (Nekünk ez nem sikerült annak idején , de most hátha beválik.)