Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2012

Piszkos körmű

Prototípus baba, mert olyan babát gondoltunk ki a kedvenc baba-törzsvásárlómmal, amiket lehet majd markolászni, gyömöszölni, szájbavenni is akár. Kellett is a prototípus, mert eléggé amorf lett szegény baba, kínos lett volna így odaadni az eredetiket:)


Piszkos körmű pedig nem ez a baba, hanem a lányunk, aki az orrom alá dörgölte, hogy neki még soha és semmikor nem varrtam babát és ez tűrhetetlen. És tényleg! Neki, babát, még soha, semmikor.

Ékszer a lelkem...

Ehhez nem kell sok beszéd, elég a kép:)

Átalakult ez is

Szeretem, amikor csak úgy hirtelen jön az ötlet és valami jó sül ki belőle. Adva volt egy fiókos szekrényke, a svéd nagyáruházból. Amikor még csak egy lányunk volt és annak zöld-fehér-rózsaszín szobája és még csak dekopázsban nyomultam, remek volt.
De az új koncepcióba nem illet bele ez az igen praktikus szerzemény, át kellett hát alakítanom:) Úgy mentem le a műhelybe, hogy az oldalát lefestem barnára, a fiókok pedig rózsaszínek lesznek.Aztán jött a szikra, s a fiókok textildíszítést kaptak.
De bárhogy is fotóztam, sehogy sem tetszett. Üresnek és színtelennek, olyan semmilyennek éreztem. Aztán elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet (azaz elautóztam az iskolába az egyik gyermekért, hogy tovaszállítsam) és megint jött egy szikra: gombokat rá! Hát hazaértem, tettem rá gombokat és jó lett. Most már egyáltalán nincs galambdúc kinézete:)

Ezek után elmondhatom, hogy ma csak úgy szikrázott körülöttem a levegő:)

Nászpár

Hogy a két kezem munkája lehetett az ajándéka egy ifjú párnak, az nekem felettébb nagy öröm. És hogy erről még fotóm is van, az még inkább. Lássuk csak a részleteket!  Vegyük sorra először a "családfőt", aki szakállas lett, vörös hajú és egy vérbeli tengerész jelmezét öltötte magára, a magam festette csíkos pólóval.

A ház asszonya pedig szereti a pirosat, fekete copfos és mindig csinos.


 Sok boldogságot nekik! Kívánom, hogy ennek a két házasságóvó angyalnak nem legyen sok dolga!









Elhatározás

Annyi, de annyi anyagfecnim van, hogy már nem férek tőlük. Csak cifit-cafat szinte mind, mégsincs szívem kidobni, pedig már amikor elrakom, tudom, hogy ha majd szükségem lesz rá, úgysem ehhez fogok nyúlni, hanem a nagy darabból vágok ki egy kicsit.  A tűrhetetlen állapot megszüntetését azzal kezdtem, hogy szétválogattam színek szerint az anyagdarabkákat. Válogatás közben arra jutottam, hogy nincs az a pénz, amiért én ezeket elkezdjem szabályos négyzetekké, háromszögekké szabdalni, viszont jók lehetnek egy modern quilt alapjául. El is határoztam, hogy minden alkalommal, amikor lejutok a műhelybe (itt most egy időhiánytól szomorú szmájli jönne, ha tudnám, hogyan kell), nem jövök fel addig, amíg el nem készítek színenként legalább egy darab blokkot vagy csíkot.  Ahogy az (néha) lenni szokott, az elhatározást tett követte és el is készült egy négyzet blokk, a crazy és a kunyhó technika kombinációjával. Az apróbb darabokból pedig egy csíkot varrtam és szabtam.
Hogy mik a modern quiltek is…

Bíbelődtem

Milyen helyes szó: bíbelődtem! Bohókás, bájos, kedves. Szeretem az anyanyelvemet. Főleg, hogy úgyis mondhatnám, vacakoltam és ez mennyivel másképp hangzik, nemdebár? Vagy azt is, hogy piszmogtam vagy épp molyoltam:)
Most meg itt csak fecsegek, ahelyett, hogy megmutatnám, kik nyertek és mit. Jöjjön hát!
Először is szeretném megköszönni a rengeteg kedves megjegyzést, amivel nem kis örömöt szereztetek nekem! Hálás vagyok minden egyes szóért! Másodszor szeretném megköszönni a rekord számú jelentkezést, számomra hihetetlen! Harmadszor szeretném megköszönni a családomnak, apukámnak, anyukámnak, nagymamámnak, nagypapámnak... De komolyra fordítva a szót, elmondom, hogy is történt a sorsolás. Fájó szívvel szakítottam a hagyományaimmal és a két nyertes nevét Random úr kegyeire bíztam, magam csak annyit segítettem neki, hogy kihúztam, kié legyen a párna és kié a mappa. 
A listámon a 43. Tündérviola, akinek a neve mellé a párnát sorsoltam. A következő nyertes (szerintem Random úr is vicces kedvé…

Magamat is

Egy szoknya magamnak is, turkálós paplanhuzatból, profi szabásmintával, korccal, csipkével.
Csak így szűkszavúan, megbújva:)

Őszidő

Még nyoma sincs az ősznek, ami az időjárást illeti, mégis belém rögzült: ha szeptember, akkor ősz. S ha másért nem is szeretem, a színei mindig rabul ejtenek. Ez járhatott a fejemben akkor is, amikor ezt a fiú pólót ítéltem átalakításra. Bendéé volt, még ovis korában, de menthetetlenül foltos lett. Mégsem volt szívem megválni tőle, mert igen megszerettem a csíkjait. Sima egyszerű pólót szerettem volna, hogy kipróbáljam, sikerült-e végre jó szabásmintát készítenem (és lőn!), mert a nagyokosok (a külföldi bloggerek) ezt olyan jól tudják és még részletes leírást is készítenek róla, hogyan és miként, hogy az ilyen szerencsétlen, tudás hiányában szenvedők is meg tudják majd csinálni, mint én, de nem és nem, nekem mégsem sikerült.  De most kedvezett a csillagok állása vagy a sors vagy a Szentlélek könyörült meg rajtam vagy egyszerűen csak jó passzban voltam, mert végre összehoztam valahogy. Mint írtam, egyszerű pólót szerettem volna, de a foltokat nem kerülhettem ki, el kellett takarnom e…