¨ P j u l c s Y ¨

Nem gondoltam, hogy tényleg sosem lesz hajlandó a puhanadrágon (értsd: leggings) kívül mást felvenni, ezért kitartóan vásároltam neki a farmerokat. Csillagosat, pirosat, lilát, szürkét, rózsásat, bármilyet. Na már most, a kettőből kifolyólag van egy halom kihasználatlan farmernadrágunk  és egy makacs szöszkénk. Megoldást pedig úgy találtunk, hogy hajlandó felvenni rövidnadrágként, a puhanadrág fölé, ahogyan a barátnője is teszi. Levittem hát vagy hat farmert a műhelybe, amit hajlandó vagyok feláldozni és legalább fél év várakozás után, tegnap bele is vágtam az egyikbe. Csipkét varrtam rá és egy kis rózsát, hogy ne legyen olyan unalmas. Azzal csak reggel szembesültem, hogy a fél év épp elég volt, hogy szöszkénk kinője a nadrágját.... A levágott nadrágszár sem megy veszendőbe, mert épp (hogyhogy nem?!) volt itthon két üres konzervdobozom, amire bevarrás után ráhúztam őket. Így lett két dekoratív ceruzatartónk. Vagy valami más... Fogorvos után vagyu...

-Tudod mennyire szeretlek? -Annyira, mint a rózsákat. -Hát, annál azért sokkal jobban! -Akkor annyira, mint a pöttyöket. Párbeszéd egy ötéves és egy édesanya között. Az édesanya volnék én. Az ötéves meg a lányom...

Megígérem, hogy az utolsó átalakított pólót mutatom. Mentségemre szolgáljon, hogy ezt az átalakítósdit tényleg nagyon élvezem és hát, pironkodva vallom be, szeretek gyönyörködni a gyerekeimben.

Készült újrapóló a fiainknak is, hogy ne legyen igazságtalan a dolog. Egyikőjük már bele is bújt. És!!! Engedte magát fotózni is, amit -kedves olvasóim- érezzetek nagy-nagy megtiszteltetésnek!

Divatos és nagylányos.

Volt egyszer egy szegény lány, aki elment szerencsét próbálni a nagy plázák butikjaiba, de sehol nem járt szerencsével.

A lopott idő, még mindig.

Lopott idő a vasárnap hajnal. Épp elég, hogy helyrehozzam és újjá alakítsam azt a ruhát, amit pénteken elrontottam. Először hosszú volt és rózsás sáv (mi más?) volt az alján. Most már rövidebb és csak szerény, szégyenlős kis fodor díszíti az alját. Hogy mégse legyen annyira snassz, a rózsás anyagból díszzseb lett. És ilyetén módon ez máris refashion. Ezek a képek nem a dicsekvés miatt kerülnek ide (pedig...), hanem mert ezeken látszik a finom szegély is.  (Mert ha a fotósnak azt az utasítást adjuk, hogy a képen ne látszódjon a has, azt ő komolyan is gondolja:) Lásd: fentebb. )

  Nemrégiben két jóféle gépi kötött pulcsira tettem szert, igen jutányos áron. Nem nagyon szeretem a pulcsikat, fogalmam sincs hogy miért. A kardigánokat viszont annál inkább, úgyhogy adta magát a dolog: a pulóverekből kardigánok lesznek. Nem kell hozzá más csak színben passzoló (vagy nem) vászon, néhány gomb és olló. Na meg persze varrógép:) A pulóvereket középen kettévágjuk, az anyagcsíkok egy-egy hosszanti oldalát levasaljuk és a nem vasalt élükkel, színt színre rávarrjuk a szétvágott pulcsi mindkét oldalára. Visszahajtjuk és az anyagcsík rövidebb oldalait visszahajtogatva körbevarrjuk. Varrhatunk rá gomblyuka(ka)t (ebben az esetben a belső oldalra szélesebb csíkot kell szabni és nem az anyag fonákjára, hanem közrefogva a kötött anyagot, rá kell varrni (itt: piros kardigán) vagy varrhatunk rá hurkot és gombot (itt: zöld kardigán). A lehetőségek tárháza végtelen. Zárójel.1.: Nincs az a fotószerkesztő program, amivel én helyre tudnám hozni ...