Van egy barátom, végzetesen más, És végzetesen mégis egy velem. Én végigálmodom az álmait, Ő végigéli az én életem. Ő helyettem is él, szenved, szeret, Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet, Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton. Én benne eltemetett vágyaim Hazajáró lobogását látom. De néha őt kísérti egy-egy álom: Mennybe törő és földbe temetett, Álom, amelynek folytatása Csak bennem, az én lelkemben lehet. Azt én nevelem, azt a gyökeret. Titkos virágként világra hozom, Nap felé fordítom a szirmait, S égre festem egy halvány hajnalon. Van egy barátom, végzetesen más, És végzetesen mégis egy velem, Barátságunkban épp ez a varázs. Én benne élem égig magamat, Ő bennem álmodja magát az égig. Ha találkozunk egy más csillagon: Szerepeinket talán kicserélik. /Reményik Sándor: Egymás helyett/ Sosem volt barátom. Haverok, együtt lógások is alig. Sokféle kapcsolat volt az életemben, amit mondhatnék akár barátságnak...
Textilbabák szívből, lélekkel