Ugrás a fő tartalomra

Nyaralás után

Újra itthon:-)
Én ennek mindig ugyanúgy tudok örülni, mint az elutazásnak. Rám tökéletesen igaz, hogy "mindenütt jó, de legjobb otthon". Egyetlen baj csupán, hogy hiába reménykedtem, egyetlen jótündér sem járt erre, és nem rakta rendbe a lakást, amíg nem voltunk itthon:-)
Így a vasárnapom azzal telt, hogy mostam, takarítottam. Mikor a gyerekek megkérdezték, hogy ma mit ebédelünk, gyorsan összedobtam egy egyszerű kis ebédet (brokkolis tésztát, ami nem éppen egy vasárnapi ebéd, de készült egy kis süti is), aztán folytattam a munkát.
Ja, és közben elkezdtük készíteni azt a 8 kg meggyet, amit Látrányban sikerült beszereznünk hazafelé. A gyerekek legnagyobb örömére, mert édesapa kitalálta, hogy tapossuk meg, mint a szőlőt szokás. Képzelhetitek, hogy milyen romantikus ez egy panellakás fürdőszobájában:-/

A nyaralás nagyon jól sikerült, csudajó időt fogtunk ki. Olyannyira, hogy mindig csak 4-5 óra körül mentünk le a partra és még így is nagyon jó barnák lettünk. Viszont ebben a nagy melegben nem is igen tudtunk mást csinálni, csak "punnyadtunk", amíg megfőztem az ebédet, aztán ki-ki aludt egy nagyot és irány a part.

Ja, és a két autós megoldás is jól sikerült. Igaz, hazafelé már félig sötétben jöttünk és én nem szeretek sötétben vezetni. Mitagadás eléggé be voltam rezelve, de hazaértünk épségben:-)

Megjegyzések

  1. Hurrá! Jó újra "látni" Téged!! Mindig bekukkantottam,hátha hazaértetek már.:))))

    VálaszTörlés
  2. Panellakás fürdőszobai romantikája: én jártam lakótelepi lakásban disznóvágás utáni feldolgozáson, enyim volt a kádban történő béltisztítás, átmosás nemes feladata...

    VálaszTörlés
  3. Mondtam én, hogy örökbefogadlak! Ugyanis -vidéki lány lévén- nagyon sok disznóvágáson vettem részt. És ki mosta a belet? Na ki? Hát a nagymamám és én:-)))))

    VálaszTörlés
  4. Miért tapostátok a meggyet? Nem értem... :-(
    És: te legalább vezetsz!Én nem,olyannyira,hogy most meg sem újítottam a jogsim.Minek?Hamarosan már csak újravizsgázással lehet majd.Azon meg elhasalnék.

    VálaszTörlés
  5. Azért, hogy kifollyon a leve. Mert nem magoztuk ki, amit most már bánok:-( Egyébként normális, ha a meggyszörpnek kicsit bor illata van?:-/
    A műszakin én sem mennék át:-( Bezzeg a nőverem! Ő kicserélte a defektes kereket, ráadásul szervízkerékre, ami kisebb, mint a rendes kerék. És úgy vezetett 120 km-t!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…