Ugrás a fő tartalomra

Névnap újra

Egész éjszaka nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy így kiszúrtunk négyeskével.
Utánanéztem hát, és bizony van júliusban is Veronika nap, de nem 29-én, hanem 9-én. Azaz holnapután...

Nálam a naptárban ekkor Lukrécia névnap szerepel. Hívnak valakit még mai napság Lukréciának?! Mármint hivatalosan:-) Nem lenne jobb odabiggyeszteni egy Veronikát is?;-)

Megjegyzések

  1. Az én naptáramban januárban van az igazi Veronika. Július 29-én Márta van (fiam Szabolcs, akinek 28-án van a névnapja, unokatestvérem Márta, ezért tudom) Az igazi Veronika január 13. A naptárkészitők mindig ujabb és ujabb napokat csempésznek be a naptárban, szerintem nem kell vele törödni, vegyél elő inkább egy régebbi naptárt! A Marianna sokáig egyáltalán nem volt a naptárban, majd megjelent november 1-én. De ki ünnepel akkor névnapot? Betettek egyet áprilisra de az Mariann és az nem úgyanaz. Igy én nem szeretem ünnepelni sem a névnapomat, sem a szülinapomat (október 6 nemzeti gyásznappá nyilvánitva!)

    VálaszTörlés
  2. Te szegény:-(
    Ismerünk egy másik foltost, akit Évának hívnak, december 30-án született és közben ott van a karácsony is:-)

    VálaszTörlés
  3. rá se ránts Julcsi!
    Úgyis annak fog örülni, ahogy ti kigondoljátok! Szerintem nyugodtan ünnepeljétek úgy, ahogy gondoljátok.... vagyis holnapután? (már azt se tudom, hányadika van...:D)
    és egy kérdés...bebiggyeszthetlek a linklistába a blogomon?
    cupp
    néma.

    VálaszTörlés
  4. Julcsi - van Lukrécia - tudod, a rajzfilmben, a macska... (azt hiszem...)
    Anyukám Veronika, valóban januárban tartjuk, sőt, egy héten belül van születésnapja is, s gyeremekem atyjának is a születésnapja - karácsony, szilveszter után kész anyagi csőd ... nem célszerű dolog. Tudom, hogy nem minden a pénz, de azért mégis gázos...

    VálaszTörlés
  5. Már napirendre tértünk a dolog felett, legalább kiegyenlítődik ez a dolog is. Ugyanis Bende nap sincsen a naptárban, csak mi tudjuk, hogy április 16-án ünneplődik:-)

    Néma! Örülnék neki:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…