Ugrás a fő tartalomra

Ahogy az lenni szokott...



Jól emlékszem a napra: 1995. április 12.
Akkor találkoztam egy sráccal... Rögtön szimpatikus lett a kedvessége, a humora és főleg az udvariassága miatt... Két nap múlva újra találkoztunk... Ahogy az lenni szokott, szerelmes lettem... Aztán ahogy az lenni szokott ez a srác 1997. augusztus 16-án megnősült... Ott voltam az esküvőjén... Mellette álltam... Az oltárnál... Csodálatos érzés volt, ami tart a mai napig.


Az ajándékom:-)

Megjegyzések

  1. Gratulálok az évfordulóhoz! És mlyen szép gomb!! Saját termés?

    VálaszTörlés
  2. Julcsi ez csodaszépe!!!!A varromány-ajándék és a történet is! Isten éltessen benneteket!!!!!:))))

    VálaszTörlés
  3. Isten éltessen benneteket !
    Gyarapodjatok, és sokasodjatok,
    boldogan.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm lányok!

    KicsiKató! A gomb Kálló Szilvi műve.

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok nektek magatokért és csodás gyerekeitekért. :*
    Szerencsés dátum volt...

    VálaszTörlés
  6. Ez a legnagyobb ajándék, egy igaz társ. (Én márcsak tudom, 22 éve élünk nyugalomban, szeretetben...)A ráadás ajándékok a gyerekek.
    A kép tüneményes!

    VálaszTörlés
  7. Ezekszerint házassági évforduló volt? Gratulálok! Nálunk augusztus 19-én volt. Nagyon sok!

    VálaszTörlés
  8. Isten éltessen benneteket, nagyon szép az ajándékod. Jó, hogy eszembe juttatta a közelgő 14-dik évfordulónkat. Ráadásul 2x7, idelye lesz munkába fognom, mert szerintem a heteseknek nagy jelentőségük van. Colette-egy új blogos

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…