Ugrás a fő tartalomra

Megvagyunk

Varrni nincs sok időm, pedig nagyon szeretnék! Illetve tegnap próbálkoztam egy blúzzal, de nem sikerült, majd lesz belőle Panninak egy kisruha:-)

A nagyok már megint nincsenek itthon, ami nem baj, mert jobb nekik bárhol máshol, mint panelben nyáron. Csakhogy én annyi mindent terveztem a nyárra és semmit sem valósítottunk meg az egészből:-(... és 3 hét múlva kezdődik a suli... és addig még nyaralunk is:-))))

Amiért billentyűzetet ragadtam, az egy nagyszerű, de egyszerű recept, amit szeretnék megosztani veletek. Ráadásul olcsó és gyors! A receptet sajnos nem én találtam ki, nekem eszembe sem jutott volna a tejszínt és a májat párosítani. Innenszármazik. Képet azért nem tudok róla mutatni, mert gyorsan elfogyott:-)

Ínyenc spagetti

Hozzávalók:
50 dkg csirkemáj
2 fej vöröshagyma
5 dl főzőtejszín
reszelt füstölt sajt
kevés olaj a sütéshez
4-5 evőkanál apróra vágott petrezselyem
só, őrölt bors
spagetti

A csirkemájat megmossuk, megtisztítjuk, felaprítjuk (nem túl apróra). A hagymát meghámozzuk, felaprítjuk, az olajon megpirítjuk. Aztán rátesszük a májat és megsütjük. Amikor megsült, akkor sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a petrezselyemzöldet. A májra szórunk 2 evőkanál lisztet, elkeverjük, majd ráöntjük a tejszínt. Teszünk hozzá egy keveset a reszelt sajtból, majd összeforraljuk.
Spagettitésztát főzünk, összekeverjük és reszelt sajttal megszórva tálaljuk.

Ma már kész a krumplileves, egy kis csirkehús lesz rizzsel és fő a sonka a sonkás kenyérhez:-) A mai menüből a szomszéd néni is kap, aki tegnap jött ki a kórházból:-(



Megjegyzések

  1. "Bajban ismerszik meg a barát..."

    VálaszTörlés
  2. Ő egy tündér, aranyos néni, akinek nem lettek gyerekei, egyedül él. Egyszer megkértem, hogy vigyázzon Pannikámra, és amikor mentem érte, ott térdelt az asztal alatt (74 éves!), mert bújócskáztak:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…