Ugrás a fő tartalomra

Megvagyunk

Varrni nincs sok időm, pedig nagyon szeretnék! Illetve tegnap próbálkoztam egy blúzzal, de nem sikerült, majd lesz belőle Panninak egy kisruha:-)

A nagyok már megint nincsenek itthon, ami nem baj, mert jobb nekik bárhol máshol, mint panelben nyáron. Csakhogy én annyi mindent terveztem a nyárra és semmit sem valósítottunk meg az egészből:-(... és 3 hét múlva kezdődik a suli... és addig még nyaralunk is:-))))

Amiért billentyűzetet ragadtam, az egy nagyszerű, de egyszerű recept, amit szeretnék megosztani veletek. Ráadásul olcsó és gyors! A receptet sajnos nem én találtam ki, nekem eszembe sem jutott volna a tejszínt és a májat párosítani. Innenszármazik. Képet azért nem tudok róla mutatni, mert gyorsan elfogyott:-)

Ínyenc spagetti

Hozzávalók:
50 dkg csirkemáj
2 fej vöröshagyma
5 dl főzőtejszín
reszelt füstölt sajt
kevés olaj a sütéshez
4-5 evőkanál apróra vágott petrezselyem
só, őrölt bors
spagetti

A csirkemájat megmossuk, megtisztítjuk, felaprítjuk (nem túl apróra). A hagymát meghámozzuk, felaprítjuk, az olajon megpirítjuk. Aztán rátesszük a májat és megsütjük. Amikor megsült, akkor sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a petrezselyemzöldet. A májra szórunk 2 evőkanál lisztet, elkeverjük, majd ráöntjük a tejszínt. Teszünk hozzá egy keveset a reszelt sajtból, majd összeforraljuk.
Spagettitésztát főzünk, összekeverjük és reszelt sajttal megszórva tálaljuk.

Ma már kész a krumplileves, egy kis csirkehús lesz rizzsel és fő a sonka a sonkás kenyérhez:-) A mai menüből a szomszéd néni is kap, aki tegnap jött ki a kórházból:-(



Megjegyzések

  1. "Bajban ismerszik meg a barát..."

    VálaszTörlés
  2. Ő egy tündér, aranyos néni, akinek nem lettek gyerekei, egyedül él. Egyszer megkértem, hogy vigyázzon Pannikámra, és amikor mentem érte, ott térdelt az asztal alatt (74 éves!), mert bújócskáztak:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••