Ugrás a fő tartalomra

Vége...

... a nyaralásnak:-(((
Fájó szívvel hagytuk ott Kócsújfalut. Nagyon jól éreztük magunkat. Sokat kirándultunk -már amennyire egy pici babával lehet-, fürödtünk is, csónakáztunk is, lovagoltunk is, kisvasutaztunk is, állatsimogattunk is. Mindent, amit az Alföldön csinálni "kell".
Rengeteg madarat láttunk: bakcsót, szárcsát, kócsagot, gémet, vízi tyúkot, kárókatonát, meg még sok más, számunkra felismerhetetlen madarat. Azért egy ici-pici csalódottság van bennem, mert mindezeket nem azokon a helyeken láttuk, amik ezt bemutatni hivatottak, és ráment az első néhány napunk. De sebaj, azután már a saját fejünk után mentünk és béreltünk egy motorcsónakot, amiről egészen közelről láthattuk ezeket a madarakat. Mondhatom gyönyörűek voltak:-)
Na és persze láttunk fecskét és gólyát. Gólyafészek azon a vidéken minden második villanyoszlopon látható. Az első két-három gólyafészeknél még felkiáltottunk, aztán már szinte természetessé vált. Egyik délben 19(!) gólya körözött a házunk felett. Egy másik reggelen pedig valami megzavarta a villanydróton ülő fecskéket és mind felrepült az égbe, ameddig a szem ellátott fecske, fecske, fecske. Több százan lehettek...
Aki ezen a vidéken jár, nézze meg a "kötelező" látnivalókat, de azért ne várjon tőlük nagy csodát. Én például a Kilenclyukú híd tövében állva nem éltem át katarzist... valami egészen mást éreztem... és ez nem a felemelő meghatottság érzése volt. Persze az is lehet, hogy bennem van a hiba!
De mondom: ennek ellenére szomorúan hagytuk magunk mögött a vidéket és vele együtt házigazdáinkat, akik kedvességükkel egy kényelmes, tiszta, egyszerű, de nagyon jól felszerelt hajlékot biztosítottak nekünk erre a kis időre. Annyira jól éreztük magunkat, hogy megfogadtuk, tavasszal visszatérünk és megnézzük, milyen az Alföld szúnyogok nélkül:-))))

És mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy ezekről a csodálatos dolgokról nem tudtunk képeket készíteni:-( Fotómasinánk először csak a homokba esett bele, -gyanítom, már ez sem tett jót neki-, de másodszorra már a betonon landolt:-(
Márcsak azért is vissza kell mennünk tavasszal, hogy készíthessünk fotókat:-)

Megjegyzések

  1. nemmondod, hogy itt voltatok a szomszédban... :-|

    VálaszTörlés
  2. De és gondoltam is Rád sokat:-/ De már nem mertem mondani a családnak, hogy látogassunk meg téged:-/ De mint írtam, megyünk tavasszal is:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…