Ugrás a fő tartalomra

Vége...

... a nyaralásnak:-(((
Fájó szívvel hagytuk ott Kócsújfalut. Nagyon jól éreztük magunkat. Sokat kirándultunk -már amennyire egy pici babával lehet-, fürödtünk is, csónakáztunk is, lovagoltunk is, kisvasutaztunk is, állatsimogattunk is. Mindent, amit az Alföldön csinálni "kell".
Rengeteg madarat láttunk: bakcsót, szárcsát, kócsagot, gémet, vízi tyúkot, kárókatonát, meg még sok más, számunkra felismerhetetlen madarat. Azért egy ici-pici csalódottság van bennem, mert mindezeket nem azokon a helyeken láttuk, amik ezt bemutatni hivatottak, és ráment az első néhány napunk. De sebaj, azután már a saját fejünk után mentünk és béreltünk egy motorcsónakot, amiről egészen közelről láthattuk ezeket a madarakat. Mondhatom gyönyörűek voltak:-)
Na és persze láttunk fecskét és gólyát. Gólyafészek azon a vidéken minden második villanyoszlopon látható. Az első két-három gólyafészeknél még felkiáltottunk, aztán már szinte természetessé vált. Egyik délben 19(!) gólya körözött a házunk felett. Egy másik reggelen pedig valami megzavarta a villanydróton ülő fecskéket és mind felrepült az égbe, ameddig a szem ellátott fecske, fecske, fecske. Több százan lehettek...
Aki ezen a vidéken jár, nézze meg a "kötelező" látnivalókat, de azért ne várjon tőlük nagy csodát. Én például a Kilenclyukú híd tövében állva nem éltem át katarzist... valami egészen mást éreztem... és ez nem a felemelő meghatottság érzése volt. Persze az is lehet, hogy bennem van a hiba!
De mondom: ennek ellenére szomorúan hagytuk magunk mögött a vidéket és vele együtt házigazdáinkat, akik kedvességükkel egy kényelmes, tiszta, egyszerű, de nagyon jól felszerelt hajlékot biztosítottak nekünk erre a kis időre. Annyira jól éreztük magunkat, hogy megfogadtuk, tavasszal visszatérünk és megnézzük, milyen az Alföld szúnyogok nélkül:-))))

És mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy ezekről a csodálatos dolgokról nem tudtunk képeket készíteni:-( Fotómasinánk először csak a homokba esett bele, -gyanítom, már ez sem tett jót neki-, de másodszorra már a betonon landolt:-(
Márcsak azért is vissza kell mennünk tavasszal, hogy készíthessünk fotókat:-)

Megjegyzések

  1. nemmondod, hogy itt voltatok a szomszédban... :-|

    VálaszTörlés
  2. De és gondoltam is Rád sokat:-/ De már nem mertem mondani a családnak, hogy látogassunk meg téged:-/ De mint írtam, megyünk tavasszal is:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••