Ugrás a fő tartalomra

Eltűntem

Csak azért, hogy ápolgathassam kis családom, hogy aztán újult erővel vehessünk részt a hétvégi kalandparki kiránduláson Panni ovis csoportjával. Csuda jól éreztük magunkat, a képek magukért beszélnek.

Bendét és Levit öltöztetik


Panni a kezdő pályán


Bende koncentrál:-)


Levente küzd az elemekkel


Jó szívvel ajánlom mindenkinek! Még édesapa is kipróbálta:-)


Aztán vasárnap a család magamra hagyott, hogy elkészülhessek a kiállításra szánt munkáimmal. Az idő ugyanis halad, de én nem:-) Nem szándékoztam címet adni a munkámnak, de ez elég randa lett, úgyhogy az Elrettentő példa címet fogja kapni:-) Eredetileg csak egy munkát terveztem, de olyan jól haladtam, hogy belefért még egy. Ez sem túl nagy, talán elfér még valahova a kiállítási területen. Szerettem volna elkészülni a körvarrással is erre a kiállításra, de az már végképp nem fért bele az időmbe. Pedig annyira jó összeállítást találtam ki, ugyanis 1 vagy 2 blokk kisebb lett a többinél. Sebaj, ezt majd nem fogja látni nagyközönség:-)
Csak részletfotót mutatok, hogy a végeredményt majd a kiállításon nézzétek meg:-)



Megjegyzések

  1. Ez a kalandpark a Budakeszi Vadasparkban van? Látom, jól érezték magukat a gyerekek! Jössz Budafokra a közös varrásra? Nahát tényleg nem mutattál sokat, abból, amit varrtál, de a papíron varrás szép :)

    VálaszTörlés
  2. Nem, Csillebércen van.

    Megyek Budafokra, Pannikámmal együtt:-) Már ma reggel is kérdezte, hozhatja-e a varrógépét:-)

    VálaszTörlés
  3. Kire ütött vajjon Panni?:))))
    csodaklassz ez a beszámoló....és miért elrettentő példa? Nem is igaz,mert szép!A kitartásod pedig példaértékű!

    VálaszTörlés
  4. Lehet, hogy szép, de pontatlan:-( És ez a képen -hála a nem túl jó fényképezőgépünknek- nem látszik:-) Egyébként szerintem tök jól kiküszöböltem a pontatlanságot. Majd ha már kiállítottuk, megmutatom a kész művet. Csak hogy fokozzam az érdeklődést:-)

    VálaszTörlés
  5. Én is viszem Dorkámat! Akkor találkozunk! De jó! Foglaljunk helyet egymásnak!! Aki előbb odaér, oké?

    VálaszTörlés
  6. Julcsi drága,én láttam élőben is a virágosodat,de semmi elrettemóntőt nem találtam rajta!Igaz,sok időm nem volt bogarászni,de nekem is nagyon tetszett,mint általában amiket láttam eddig: a színek,meg az anyagok együtt,hmmm,nagyon finomak !

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…