Ugrás a fő tartalomra

Lomtalanítás

Tegnap késő este, kinéztem az ablakon. Láttam, hogy valakik még mindig bíznak a jószerencsében és keresnek-kutatnak a kipakolt lomok között.

Ezen gondolkodva ma reggelre felállítottam egy lomizós ranglétrát:

Legalul vannak a hajléktalanok, akik éjszaka járnak. Hogy ők miben reménykednek, nem tudom, hiszen mire ők odaérnek (vagy merészkednek?!) addigra már igencsak átválogatták a lomokat.

Fölöttük helyezkednek el a mi kedves, velünk élő kisebbségi barátaink, akik szó szoros értelemben rátelepszenek a kihelyezett "kincskere". Szerintem sosem fogom megérteni, hogy mit találnak értékesnek egy foghíjas, fél lábon álló ruhaszárítóban?! Vagy egy berendezését hullató, szőrevesztett zöld elefántban?! Ha esetleg én találnék olyat, amit megmenthetőnek látnék, bizony a közelébe se mernék menni...

Aztán jön az az ember, aki másokat bíz meg, hogy ha lát valamit, tegye félre, aztán ő jön és megmondja mi kell, mi nem. Hogy mivel fizet ezért a szolgáltatásért nem tudom? Mivel a házunkban is lakik egy ilyen ember, akár meg is kérdezhetném:-) De ismét gyáva nyulat játszom és nem merem...

Aztán a ranglétra legfelső fokán helyezkednek el a (most kapaszkodjatok meg!) hangosbemondósok! Akik már annyira tehetősek, hogy ki sem szállnak az autóból átbogarászni a lomokat, csak véigjárják az utcákat és bemondják: "Kedves hölgyeim és uraim! Régi szekrényeket és konyhabútorokat, régi csillárokat, régi bizsukat és régi dísztárgyakat vásárolok." Ezen először nagyot nevettem, de mire megszületett ez a ranglétra, már nem találtam olyan viccesnek. (Megjegyzem, későn jött ez a hangszórós autó, mert ma elviszik a lomokat, aki akarta már kirakta a szemetét...)

Hogy miért írtam le mindezt? Mert ma reggel fél nyolc körül jöttek a kukások és könyörtelenül dobálják befelé a kukásautóba a kihelyezett holmikat. És én megint nézem az ablakból, hogy mi folyik odalent... és gondolkodom, honnan a csudából van az embereknek évről évre ennyi kidobandó holmijuk?... hol lapult eddig az a neonzöld, magasított talpú, felül narancssárga virágos fél pár papucs?... és miért ide dobják az üres gyógyszeres fiolákat?... és mostanáig feküdt valaki azon a mocskos heverőn?...
Nemrég jött két újabb kukásautó és mint valami erődítmény vették körül a szeméthalmazt. És itt jönnek a képbe a narancssárga egyenruhások, akiket nem tudok hova sorolni a ranglétrán. Mielőtt ugyanis elnyeli az autó tátongó szája a szemetet, még ők is átbogarásszák. És aki keres, az ugye talál is? Az imént éppen egy állólámpa foglalatát csavarta le az egyik, mielőtt átadta volna az egészet az enyészetnek.

Hát így néz ki egy lomtalanítás Újbudán.



Képzeljétek! Mire ezt leírtam, és gondoltam megörökítem az utókornak a 2008-as lomtalanítást, ELTŰNTEK!!! És velük együtt a rengeteg szemét, az utolsó kis papírfecniig, ugyanis TAKARÍTOTTAK is!!! Merje valaki azt állítani, hogy nem vagyunk méltó tagjai az Európai Uniónak:-)

Megjegyzések

  1. Jó ez a rangsor :D
    Mi panelban lakunk évente kétszer van lomtalanítás, de mindig meglepődöm, hogy mennyi 100 éves kacatot raknak ki az emberek. Hogy honnan szedik??? :D

    VálaszTörlés
  2. Ti nem találtaok valami értékeset? Mert sokszor ott lapulnak ám....Én szégyen ide-szégyen oda,bennem is megmozdul ilyenkor a gyűjtési szenvedély...:)

    VálaszTörlés
  3. lilang! Pontosan ezt kérdezem én is!

    mammka! Lehet, hogy találnék, ha nem lennék gyáva nyúl. Másrészről pedig az idén, becsukott szemmel, sóhajtozva kidobtam (és most az elvetemült rongyűjtők csukják be a szemüket!) két doboznyi anyagmaradékot:-(((( Hátha valami szakértő kezébe jutott....

    VálaszTörlés
  4. Ja! Lilang! Mi is panelben lakunk, nálunk csak egyszer van egy évben. Hol tárolják egyáltalán ezt a sok szemetet, hiszen a panelház tárolója nem túl nagy?!

    VálaszTörlés
  5. Én is gyáva nyúl vagyok....:) 1x volt,hogy Pestről hazahoztam egy szép BŐr bőröndöt,semmi baja.
    Sötétebb bőrű gyűjtögetők voltak a környéken,én megláttam a bőröndöt,elmentem mellette,aztán egy hirtelen mozdulattal visszaléptem,pirulásomat hűsítettem és felkaptam. A barátnőm azt mondta,jó,hogy nem volt ott,mert biztosan megakadályozott volna eme tettemben.:))))
    menyem,lányom és nagyfiam már bátrabbak.:)))

    VálaszTörlés
  6. Látlak magam előtt, ahogy vörös arccal lehajolsz a bőröndért, aztán elinalsz:-)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Julcsi!
    Ugye a felesleges Burdákat nem adtad oda a mindentelnyelőésösszezúzófenevadnak. :o)

    VálaszTörlés
  8. abile! Nem, azt papírgyűjtésbe szánom, ami oktüber végén lesz. Szeretnéd? piribaba kukac cékettő ponthu

    VálaszTörlés
  9. Julcsi!!! ne viccelj!!!Burdákat papírgyűjtésbe??????? ne máááá!Ez vétek lenne!Ha marad felesleges ,de csak akkor,jöhet hozzám is,az Örök Gyűjtögetőnek.:)Okt .11.-én.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Julcsi!
    Írtam Neked emailt, nem tudom, hogy jól sikerült e értelmeznem :o) az emailcímedet.

    VálaszTörlés
  11. Nem kell ám félni a roma lomisoktól! Nekem remek élményeim voltak velük - mivel én ha tehetem a jobb kerületeket meg szoktam látogatni ezügyben. És ha ott turkálsz te is, a legcsóróbbja segítőkész.Volt hogy megkérdezték mit keresegélek, és segítettek összekeresni egy bababolt szétgurult darabjait.A kupacon ülő őrökkel meg remek üzleteket lehet kötni!Bagóért szuper holmikat vettem tőlük,amin ugyan volt aki háborgott,hogy még fizettem is?De ha így mindenki jól járt,és még őrizték is amíg megjött a párom kocsival? Hol veszel szép régi széket 500 forintért,meg fonott fotelt ezerért? Egyszer egy költözéskor minden szükséges hiányzó cucc innen lett.Na persze kellett rajta utána dolgozni,nem mondom,de én nagyon szeretem ezt a részét is csinálni,és lelke van ezeknek a régi dolgoknak,főleg hogy én is belerakom az enyémet amíg újítgatom.
    Nem beszélve a fellelhető anyagokról ruha formájában ;-)
    Hosszú voltam,de szívem csücske a lomtalanítás :-)))

    VálaszTörlés
  12. Gondoltam is Rád, hogy hogy a csudába csinálod:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••