Ugrás a fő tartalomra

Piribaba

Szeretném nektek bemutatni (ígéretemhez híven) a valaha jobb napokat élt Piribabát.


Ő a mi "talált" gyerekünk, Panna lányunk "lelki társa", aki mindig mindenhol ott van, ahol mi. Nélküle nem élet a Panni-lét és aludni sem lehet. Lassan 6 éve nyúzzák egymást és ha a macskáknál egy év hét évnek számít, akkor a rongybabáknál legalább 10:-) Ha számításaim jók, akkor ő a korának megfelelően néz ki. Férjem szokta mondogatni, hogy Piri több plasztikai műtéten esett át, mint Gábor Zsazsa. És mondhatom, Pirinek nem csak az arcát kellett plasztikázni:-) (Lehet, hogy Gábor Zsazsáét sem...)



Próbálkoztunk mi még az elején helyettesíteni, de Piri nem hagyta magát! Vagy talán Panni nem hagyta az ő Pirijét... Vettünk egy ugyanolyan babát, de Panninak nem kellett. Koszoltuk, kimostuk, koszoltuk, koptattuk, de nem és nem! A név rajta is maradt: műPiri. Eleinte még nagyon hasonlítottak egymásra, ma már...



Megjegyzések

  1. Hihi, nagyon viseletes lett szegényke:)))

    VálaszTörlés
  2. nagyon édes az új baba is, remélem, sikere lesz, hajrá!!!

    VálaszTörlés
  3. Jaj,Julcsi! itt pukkadozom! és még féltjük a gyerekeket a horrorfilmektől: bocsánat Piribaba!:)))))
    Az én unokámnak egy piros SZATÉN-ez a lényeg-párnácskája van.tegnap nem aludt az oviban,mert beesett a párna valami mögé és nem találták.
    Remélem lánykád nemcsak a Pirivel tud aludni...:)

    VálaszTörlés
  4. Már mondtad korábban,hogy Pirike kicsit nyúzott,de nem gondoltam,hogy ennyire.Le a kalappal a plasztikai sebész előtt :-))
    Hella macija egyszer a metróárokba esett be oviba menet azon a kis résen,ami kiszálláskor van az ajtó meg a peron között.
    Nagy volt az izgalom,mire másnap meglett (telefon a forgalmi ügyeletre,kedves bácsi,éjjeli takarítók kiszedték amikor már nem jártak a metrók)
    De hogy hogy nézett ki a medve...a mosógép rendberakta.

    VálaszTörlés
  5. Látszik, hogy szerette a kicsike :D
    Az új jövevényt is tuti szeretni fogja.

    VálaszTörlés
  6. néma! Még mindig nem derült ki van-e sikere... (még nincs kész)

    mammka! Mondtam én, hogy megér egy misét:-)

    violini! Azért vannak még rendes emberek:-) Még jó, hogy medve egyáltalán megúszta ennyivel...

    VálaszTörlés
  7. Hűha! Szegény, Piri! Hát tényleg eldübörgött vele az idő! :)
    De az egészből nekem az tetszik a legjobban, hogy volt valami, ami a lánykádnak az évek alatt ennyire fontos volt!
    Örülök, hogy tegnap megismerkedtünk személyesen is! Csak azt bánom, hogy nem tudtam elköszönni, mert én még benéztem egy kicsit az árusokhoz és mire kijöttem, ami biztos nem lehetett olyan "sok" idő, addigra már elment mindenki!!! :(

    VálaszTörlés
  8. Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk! Bizony abban a helyiségben nem csak az idő repült gyorsan...;-)

    VálaszTörlés
  9. Örülök,hogy megosztottad velün Piribabát:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…