Ugrás a fő tartalomra

Piribaba

Szeretném nektek bemutatni (ígéretemhez híven) a valaha jobb napokat élt Piribabát.


Ő a mi "talált" gyerekünk, Panna lányunk "lelki társa", aki mindig mindenhol ott van, ahol mi. Nélküle nem élet a Panni-lét és aludni sem lehet. Lassan 6 éve nyúzzák egymást és ha a macskáknál egy év hét évnek számít, akkor a rongybabáknál legalább 10:-) Ha számításaim jók, akkor ő a korának megfelelően néz ki. Férjem szokta mondogatni, hogy Piri több plasztikai műtéten esett át, mint Gábor Zsazsa. És mondhatom, Pirinek nem csak az arcát kellett plasztikázni:-) (Lehet, hogy Gábor Zsazsáét sem...)



Próbálkoztunk mi még az elején helyettesíteni, de Piri nem hagyta magát! Vagy talán Panni nem hagyta az ő Pirijét... Vettünk egy ugyanolyan babát, de Panninak nem kellett. Koszoltuk, kimostuk, koszoltuk, koptattuk, de nem és nem! A név rajta is maradt: műPiri. Eleinte még nagyon hasonlítottak egymásra, ma már...



Megjegyzések

  1. Hihi, nagyon viseletes lett szegényke:)))

    VálaszTörlés
  2. nagyon édes az új baba is, remélem, sikere lesz, hajrá!!!

    VálaszTörlés
  3. Jaj,Julcsi! itt pukkadozom! és még féltjük a gyerekeket a horrorfilmektől: bocsánat Piribaba!:)))))
    Az én unokámnak egy piros SZATÉN-ez a lényeg-párnácskája van.tegnap nem aludt az oviban,mert beesett a párna valami mögé és nem találták.
    Remélem lánykád nemcsak a Pirivel tud aludni...:)

    VálaszTörlés
  4. Már mondtad korábban,hogy Pirike kicsit nyúzott,de nem gondoltam,hogy ennyire.Le a kalappal a plasztikai sebész előtt :-))
    Hella macija egyszer a metróárokba esett be oviba menet azon a kis résen,ami kiszálláskor van az ajtó meg a peron között.
    Nagy volt az izgalom,mire másnap meglett (telefon a forgalmi ügyeletre,kedves bácsi,éjjeli takarítók kiszedték amikor már nem jártak a metrók)
    De hogy hogy nézett ki a medve...a mosógép rendberakta.

    VálaszTörlés
  5. Látszik, hogy szerette a kicsike :D
    Az új jövevényt is tuti szeretni fogja.

    VálaszTörlés
  6. néma! Még mindig nem derült ki van-e sikere... (még nincs kész)

    mammka! Mondtam én, hogy megér egy misét:-)

    violini! Azért vannak még rendes emberek:-) Még jó, hogy medve egyáltalán megúszta ennyivel...

    VálaszTörlés
  7. Hűha! Szegény, Piri! Hát tényleg eldübörgött vele az idő! :)
    De az egészből nekem az tetszik a legjobban, hogy volt valami, ami a lánykádnak az évek alatt ennyire fontos volt!
    Örülök, hogy tegnap megismerkedtünk személyesen is! Csak azt bánom, hogy nem tudtam elköszönni, mert én még benéztem egy kicsit az árusokhoz és mire kijöttem, ami biztos nem lehetett olyan "sok" idő, addigra már elment mindenki!!! :(

    VálaszTörlés
  8. Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk! Bizony abban a helyiségben nem csak az idő repült gyorsan...;-)

    VálaszTörlés
  9. Örülök,hogy megosztottad velün Piribabát:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…