Ugrás a fő tartalomra

Uzsonnás táska

Leventének, mert a tavalyi valahol elkallódott... meg a tavalyelőtti is...:-)

Először tűztem az új gépemmel. Magamhoz képest jól sikerült, bár néha elveszítettem a fonalat és krix-kraxok kerültek bele:-)

Most, hogy feltettem ide a képet, jöttem rá: lehet, hogy túl világos lesz ez egy fiúnak.

Megjegyzések

  1. Ezzel a technikával én is szemezek egy ideje, remélem olyan egyszerű, ahogy a neten talált leírásból látszik. Az?:))

    A fonalelvesztésben maximálisan megértelek, nálam is sűrűn előfordul:)

    És ami a lényeg, klassz a táska, bár nekem elsősorban bevásárlótáskás, uszonnástáska nem jutna eszembe:) Talán ha egy motor vagy vonat vagy ilyesmi lenne rajta, akkor fiúsabb lenne, nem?

    VálaszTörlés
  2. Julcsi, klassz a tatyó, ha nagyon zavar a színe, akkor valami középárnyalattal akár be is festheted - az is jó kis játék lenne.
    Szerintem nem véletlenül kallódnak el a tatyik... túl jókat csinálsz ;-)

    VálaszTörlés
  3. kicsikató! Egyáltalán nem bonyolult én is a talált német nyelvű leírás és a saját ötleteim alapján csináltam. Levente pedig már 10 éves, nem rakhatok rá ilyesmit, az már ciki:-)

    juhizs! :-) Festéssel még sosem próbálkoztam. De anyagom már van hozzá...

    VálaszTörlés
  4. Igaza van Juhizsnak! Túl szépek ezek a tatyók!:)Naná,hogy eltűnnek....

    VálaszTörlés
  5. Jaaaaa, bocsiiiiii :))) Nem nagyon ismerem eme korosztály mai trendjeit:)))

    VálaszTörlés
  6. Nekem tetszik a tűzésed. Nem csodálom, hogy néha elvesztetted a fonalat :D

    VálaszTörlés
  7. lilang! Gyakorlásnak jó volt. Főleg ha ez is elkallódik:-)

    Jelentem: rövid élete alatt egyszer már ezt a táskát is sikerült bentfelejteni a suliban:-) Meg már elkallódott egy tornagatya is:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••