Ugrás a fő tartalomra

Uzsonnás táska

Leventének, mert a tavalyi valahol elkallódott... meg a tavalyelőtti is...:-)

Először tűztem az új gépemmel. Magamhoz képest jól sikerült, bár néha elveszítettem a fonalat és krix-kraxok kerültek bele:-)

Most, hogy feltettem ide a képet, jöttem rá: lehet, hogy túl világos lesz ez egy fiúnak.

Megjegyzések

  1. Ezzel a technikával én is szemezek egy ideje, remélem olyan egyszerű, ahogy a neten talált leírásból látszik. Az?:))

    A fonalelvesztésben maximálisan megértelek, nálam is sűrűn előfordul:)

    És ami a lényeg, klassz a táska, bár nekem elsősorban bevásárlótáskás, uszonnástáska nem jutna eszembe:) Talán ha egy motor vagy vonat vagy ilyesmi lenne rajta, akkor fiúsabb lenne, nem?

    VálaszTörlés
  2. Julcsi, klassz a tatyó, ha nagyon zavar a színe, akkor valami középárnyalattal akár be is festheted - az is jó kis játék lenne.
    Szerintem nem véletlenül kallódnak el a tatyik... túl jókat csinálsz ;-)

    VálaszTörlés
  3. kicsikató! Egyáltalán nem bonyolult én is a talált német nyelvű leírás és a saját ötleteim alapján csináltam. Levente pedig már 10 éves, nem rakhatok rá ilyesmit, az már ciki:-)

    juhizs! :-) Festéssel még sosem próbálkoztam. De anyagom már van hozzá...

    VálaszTörlés
  4. Igaza van Juhizsnak! Túl szépek ezek a tatyók!:)Naná,hogy eltűnnek....

    VálaszTörlés
  5. Jaaaaa, bocsiiiiii :))) Nem nagyon ismerem eme korosztály mai trendjeit:)))

    VálaszTörlés
  6. Nekem tetszik a tűzésed. Nem csodálom, hogy néha elvesztetted a fonalat :D

    VálaszTörlés
  7. lilang! Gyakorlásnak jó volt. Főleg ha ez is elkallódik:-)

    Jelentem: rövid élete alatt egyszer már ezt a táskát is sikerült bentfelejteni a suliban:-) Meg már elkallódott egy tornagatya is:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…