Ugrás a fő tartalomra

Kipécéztek engem is

Hogy ki követte el eme gaztettet?:-) Hát Katbo!

Szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.



Mit is írjak?... mit is írjak?... Különleges dolgot biztosan nem tudok... Legalább most kéne valami bölcset írnom, de azt sem tudok... Hát, írom, ami jön:-)

1. Az első és legfontosabb a férjem és a gyermekeim, de ezt eddig is tudtátok:-)Már nem is tudok egyes szám első személy lenni, nálam már csak az létezik: MI!

2. Lételemem a nevetés és ha a nevetés hízlal, akkor ez rajtam bizony látszik is:-)

3. Tudok ám sírni is bárhol, és bármin! Záporoznak a könnyeim az évzárón, amikor a fiaimat szólítják, de sírok egy szép idézeten, egy jó filmen, vagy ha esténként nézem, ahogy a gyerekeim alszanak. De könnyezem most is... /Az anyák napi műsorokról nem is beszélek:-D Amikor a nagyfiam elsős volt és közösen mondták a verset, körbeállva az oltárt, hát bizony nem csak potyogtak, de folytak a könnyeim. Nem tudtam, melyik a kínosabb: ha hagyom, vagy ha elkezdem törölgetni. Ekkor ránéztem Antal atyára, aki viszont engem bámult és mosolygott... Nem töröltem le a könnyeket:-D/

4. Nagyon szeretek alkotni, főleg varrni. De mostanában annak is örülök, ha sikerül rendesen kitakarítanom egy szobát. Ha tágan értelmezzük, akkor ez is egy alkotás:-)

5. Gyerekkoromban vidéken éltem. Ma is vágyom a vidéki életre, de sajnos hozzászoktam a kényelemhez, hosszabb távon biztos nem menne a dolog, főleg egy igazi városi férjjel az oldalamon:-)

6. Szeretek beszélgetni, ismerkedni.

7. Nem szeretem a nagyképűséget, az önteltséget. Mert úgy gondolom, egyik ember sem jobb a másiknál, csak másképp gondolkodik, más környezetben él, mások a gyökerei.


És a 7 blogtársam, akikről többek között én is szeretnék megtudni 7 dolgot:
Juhizs
Mammka
Norka
Szera
Néma /ha lehet magyarul is;-)/
Kata
Évi

Megjegyzések

  1. húha, de most mi a helyzet, ahányan jelölnek annyiszor 7 dolgot kell írnom? - Még a végén kiismertek... ;-)

    Egyébként köszönöm szépen :-)

    VálaszTörlés
  2. Ezen én is elgondolkodttam:-) Én nem tudnék többet írni magamról, szerintem. Vagy ahhoz már nagyon gondolkodnom kéne:-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó ez a játék. :o) Újabb dolgokat tudhatunk meg rólatok. Ismeretlenül is az ismerőseink lesztek. Szívesen olvaslak mindannyiótokat!

    VálaszTörlés
  4. Julcsikám! te ismeretlen ismerős...:)))

    VálaszTörlés
  5. gyere át a blogomba játék vár

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…