Ugrás a fő tartalomra

Ajándékötletek

Biztosan nálatok is vannak olyan gyerekrajzok, amilyeneket soha, semmilyen körülmények között NEM SZABAD kidobni vagy mert a gyermek ragaszkodik hozzá /és két nap múlva elfelejti:-D/ vagy mert szívünknek nagyon kedves. (Megjegyzem: nálunk már elárasztják a polcokat, a szekrényeket, a fiókokat...)



Mi ezeket anyák napjára készítettük a nagymamáknak és a keresztmamáknak. Ezeket a feledhetetlen rajzokat ugyanis lamináltattuk és ma már tányéralátétként funkcionálnak:-)



Szerintem ez a gyermeklelkű felnőttnek is kiváló ajándék, akinek édesanyja még most is őrzi azokat a szívének oly kedves régi rajzokat:-)



A másik remek ajándék lehet ez a társasjáték, amit ugyan nem ismerek, de a Pagony Könyvesbolt most hívta rá fel a figyelmemet egy hírlevélben. Ha a fiaimból indulok ki, akiket -minden erőfeszítésem ellenére- egy cseppet sem érdekel a képzőművészet, talán ily módon egy kicsit megismerkedhetnek ezzel a világgal.

Megjegyzések

  1. Érdekes ötlet ! Nálunk is nagy becsben vannak a régi gyerekrejzok,több fióknyit őrzünk,le is fotóztam egyszer párat,hogy majd egyszer felpakolom a blogra.Lehet,hogy most jött el az ideje :-) ?

    VálaszTörlés
  2. Olyankor, amikor az ember 250 km-re van keresztlányától és az ő drága testvéreitől, kifejezetten jó szolgálatot tesznek ezek az alátétek, m nemcsak nem érzi magát egyedül a "delegált" delikvens, de az átmeneti, nem sok dísszel rendelekző lakást is remekül feldobják!!!:) Sőt én minden hónapban más gyermek rajzát csodálom (nemcsak) evés közben.

    VálaszTörlés
  3. Kata! Már láttam is!:-)

    Norka! Többet is kaphatnál belőlük... És ez enyhe célzás:-)

    VálaszTörlés
  4. Hogy ez az alatet mekkora otlet!!! Meg van veve:-) nem irnal valami helyet, ahol ez a muanyagozas megy?
    Nagyszuloknek tok jo ajandek, es ha a kolkok naluk vannak akkor orul mindenki.

    VálaszTörlés
  5. Ugye? Nekünk a férjem csinálta a munkahelyén.
    A vicces benne, hogy a rajzok olyan papírokra készültek, amin a férjem dolgozott, így az alátét másik oldalán kockázatértékelések vannak:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…