Ugrás a fő tartalomra

Megtörtént


Tegnaptól Veronika Sára hivatalosan is a katolikus egyház tagja.
Gyönyörű ünnep volt és az ünnepelt, mint mindig, most is nyugodtan, mondhatni méltóságteljesen viselkedett:-)
/Képet nem tudok mutatni, mert nem készült:-(/

...

Azért örülök, hogy vége, mert az utána következő "bulin" 11 gyerek és 12 felnőtt vett részt a mi szerény hajlékunkban, azaz 72 négyzetméteren...
És előtte mindennap sütés-főzés, nagytakarítás, derékfájás->lebénulás...

...

Viszont kipróbáltam egy egyszerű-nagyszerű sós sütit, ami sütéssel együtt kb. 30 perc volt, nem kell még rövid időre sem a hűtőbe tenni pihenni. Mivel nekem légkeveréses sütőm van, megsült a dupla adag, amíg a csirke a sütőben leledzett:-)

Finom sajtos

20 dkg liszt
10 dkg reszelt sajt
15 dkg margarin
3 kanál tejföl

tojás a kenéshez

A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát vékonyra kinyújtjuk, sütőlemezre tesszük, kockára vágjuk, a tetejét tojással megkenjük, sajttal megszórjuk, rövid ideig sütjük, inkább csak szárítjuk. /Egymondatos elkészítési mód:-)/

Tipp: Én szezámmaggal szórtam meg és nem kockára, hanem hosszú rudakra vágtam, olyan lett, mint a ropi. Csak akkor szabad széttördelni, ha már teljesen kihűlt.
Ja, és élből dupla adagot csináltam.

/Kép szintén nem készült, mert elfogyott a süti:-)/

Megjegyzések

  1. Isten hozta köztünk, gratulálok!!!

    VálaszTörlés
  2. Szépek és fontosak ezek az ünnepek! Isten áldja a kicsi lánykát!!!

    VálaszTörlés
  3. Jól hangzik a süti recept, az ünnepeltnek pedig minden szépet és jót, amit csak kívánni lehet !

    VálaszTörlés
  4. Jó egészséget és hosszú, boldog Életet kívánok a kicsi lánynak!
    A sütirecepted jobbkor nem is jöhetett volna, a hétvégén batyus bálba megyek, most már tudom, mit fogok sütni. Köszönöm! :o)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon köszönjük a jókívánságokat!

    Abile! Elrontani sem lehet:-)

    VálaszTörlés
  6. Julcsi! Nagyon tuti a recept! Vendégeket várok estére, gyorsan összedobtam, nemrég lett kész. Az tényleg igaz, hogy egy adagból elég kevés lesz. Köszönöm! Isten áldja kicsi lányotokat és az egész családot!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…