Ugrás a fő tartalomra

Őrangyalka

Olyan jó hírt kaptam tegnap, hogy muszály megosztanom veletek!

Panniék csoportjába jár egy édes, mosolygós kislány, aki tavaly karácsony előtt beteg lett. Megmagyarázhatatlan okok miatt ez az egyszerű betegség olyan hatással volt rá, hogy lebénult. Pontosabban mondtak mindenfélét, vizsgálgatták, de a végleges válasz az lett, hogy a hányós vírus idején elkapott egy másik vírust is és ezek így reagáltak egymásra. Ki érti ezt? A lényeg, hogy a kórházba érkezvén rögtön mélyaltatásba tették, amiből csak 3 hét múlva tudott felkelni...

Nem tudtak vele mit csinálni az orvosok és azt sem tudták megmondani, lesz-e egyáltalán javulás és ha igen, mikor. Szülei hazavitték (mindezt karácsony előtt) és azóta fáradhatatlan küzdelemmel és végtelen kitartással hordják mindenféle tornára, masszázsra, kezelésekre.

Mi tavasszal találkoztunk a családdal, akkor már nagy szó volt, hogy néhány másodpercre meg tudta tartani egyedül a fejét! Kitalált magának egy "jelrendszert": ha igent akart mondani, pislogott egy nagyot, ha nemet, akkor pedig oldalra nézett.
A jó hír most az, hogy Bogi a bordásfalba kapaszkodva, ülésből fel tudja magát húzni:-))) Igaz a fejét még mindig nem tudja hosszú ideig megtartani, még mindig csak nyöszörgések hagyják el a száját, de szerintem ez óriási előrelépés és mindenképpen biztató jel!

Arra a tavaszi találkozóra ezt az angyalkát varrtam neki, imádkozva varrás közben. Remélem, ha kicsit is, de segített:-)




Az eredeti angyalka a babás fórum honlapján található.


Hagy említsem meg az óvónénijeineket és a szülőket. Az óvónénik nem hagyják, hogy a gyerekek elfelejtsék, sosem mulasztják el megjegyezni, hogy Bogit visszavárják, rajzokat küldenek neki a gyerekek, úgy beszélnek róla, mintha csak tegnap óta hiányozna. És ez nagyon-nagyon jó! Szülői szervezésre jótékonysági koncertet is szervezett az óvóda nyár elején, amelyen Szalóki Ági énekelt. Egy dalt külön Boginak, aki ott volt és anyukája öléből nézte végig a koncertet:-)
Furcsa volt látni, ahogyan a gyerekek reagáltak, amikor meglátták a magatehetetlen kislányt. És ahogyan ezekre a számomra hihetetlen akaraterővel megáldott anyuka reagált?!

Bocsássatok meg, hogy ilyen bő lére eresztettem, de annyira örülök! Azért egy kis kreatívkodás is került bele;-)

Megjegyzések

  1. Jó az angyalka, de még jobb a szöveg...

    VálaszTörlés
  2. jaj, ez nagyon szívszorító! Sok-sok csodát kívánok ennek a pici lánynak és családjának. Ez az angyal pedig egyszerűen angyali :)!

    VálaszTörlés
  3. Amíg olvastam, amit írtál éreztem, hogy a hideg szaladgál a bőrömön és a könnyeimmel harcoltam...
    Azt gondoljuk, hogy egészség teljesen természetes számunkra, egészen addig, amíg van!!

    VálaszTörlés
  4. Én is ismerek egy hasonló tragédiát, csak az a szabin cseppnek "köszönhető". Zsófi osztálytársa,(Ő is Bogi). Szülei hihetetlen erőfeszítésének köszönhetően szépen fejlődik. Az osztálytermükbe bordásfalat szereltek fel ,torna óra alatt Vele itt külön foglalkozik egy gyógytestnevelő. Hogy egészségesek között tanulhat, az is nagyon sokat számít.
    Sok erőt kívánok a családnak.

    VálaszTörlés
  5. Kívánok a kicsilánynak gyógyulást, adjon a Jó Isten a szülőknek kitartáshoz sok erőt!
    Sajnos sokszor kerülnek a szülők ilyen helyzetbe, a mi kis unokánk is kapott valami vírust tavasszal, nem tudták megmondani mi és mitől, csak azt láttuk, hogy nem eszik, nem iszik, és a máskor hiperaktív gyerek fekszi, mint egy darad fa, a szívem szakadt meg, nagyon sokat sírtam és imátkoztam érte, hála az égieknek nem lett ilyen súlyos következménye, ma már ismét a régi, kívánom ezt a kicsi Boginak is!

    VálaszTörlés
  6. Julcsi,ez az angyalka csoda-kedves! Biztosan nagyon örült neki a kislány!

    VálaszTörlés
  7. Csodák már pedig vannak, csak hinni kell bennünk... Emlékszem, amikor először meséltél a Bogiról, azóta nem telt el egy nap sem, h ne jutott volna eszembe. De jó ezt hallani, h ilyen szépen halad előre!

    VálaszTörlés
  8. "Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok..."

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…