Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszáj



Elhatároztam, hogy ilyet is fogok indítani. Egyrészt, mert mostanában sziporkáznak a gyermekeim, másrtészt pedig Katafolt megjegyzése óta töröm rajta a fejem.

A mostani bejegyzés előzménye, hogy olvastam Mammkánál a Mai angyalok című bejegyzését. Mélyen egyet és együttérzek vele, és közben eszembe jutott egy nemrégiben kihallgatott beszélgetés. /Szégyen-gyalázat, de imádok hallgatózni, amikor a gyerekeim játszás közben beszélgetnek:-( Nem is gondolnánk, mennyire bölcsek!/
Panna: És ha majd a Mikulás hozza karácsonykor az ajándékot...
Levente: Nem a Mikulás hozza!!!!
Panna: Deee! Az oviban mondták.(?!)
Bende: Panni! Nem a Mikulás hozza, hanem a Jézuska!
Panna: DEEE! Mondom!
Bende: Panni! Nem vagy te kersztény???!!!

Ekkor megnyugodtam. Van még remény!:-)

Megjegyzések

  1. Csak ismételni tudom magamat, hiába ez a BENDE!!!:)))) Imádom! (őt is!!!) Megédesítetted a napom, halgatózz csak nyugodtan tovább...:)))

    VálaszTörlés
  2. Julcsi! Szerintem is hallgatózz tovább és olyan jó,hogy leírtad!!!Köszönöm! Az én napom is szebb lett tőle!
    Csak nem a Szederkert rajzát tetted be?
    Jelentem a tescoban-fujjj:)))_lehet kapni most mind a 3 Dvd-t.Tüneményes mese!

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük a történetet, aranyosak a gyerkőceid. :o)
    Izgatottan várom a többi kihallgatott beszélgetést is.

    Ui.: Julcsi! Az újságokat még nem tudod küldeni erre felé? Nagyon várom, bocsánat, ha sürgetlek. :o(

    VálaszTörlés
  4. Mindent írj le! Semmivel nem lehet úgy elvarázsolni a gyerekeket, mint a saját történeteikkel. De ha rosszat csinálnak, csibészséget, azt ne emlegesd!(bár a tieidről fel nem tételezném)

    VálaszTörlés
  5. Norka! Örülök, hogy sikerült!:-)

    Mammka! Igen! Mi a Duna TV-n láttuk a mesét húsvétkor.

    Abile! Ma megyek postára, mert át kell vennem a Tűpárnától 1 csomagot:-) Nem várok a megbízhatatlan pasikra:-)Feladom, úgyhogy várd a postást! Ha utánvéttel adom, biztosan megérkezik???

    Márta néni! Nem szentek ám az én gyerekeim sem!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…