Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszáj

Ha most dobnának meg egy hógolyóval és azt kérdeznék, melyik volt a legutóbbi nagyon jó élményem, azt válaszolnám: a tegnap esti, lefekvésnél.

Édesapa szólt, hogy hiányzom Panninak(?!), menjek oda mellé.
Panni ölelésre tárt karokkal vár, zokogva.
-Mi baj?
-Az előbb láttam, hogy Bogyót ringatod és énekelsz neki, és eszembe jutott, hogy velem is ezt csináltad, amikor kicsi voltam.
-És ezért sírsz?
-Igen, mert ettől nagyon elszomorodtam.
-Szeretnéd, ha téged is a karomba vennélek és énekelnék neked?
-Azt nem lehet, mert én már nagy vagyok...

Kicsit megszakadt a szívem...

...

Aztán a karomban aludt el, ő és a Piri:-)

Megjegyzések

  1. De szép! Ó, ha majd Ábel mond nekem hasonlókat! Remélem, mond majd! :-)

    Örülhetnek, akik a csomagokat kapják, bármi is lapul bennük!

    VálaszTörlés
  2. Óóóóó! Drága kicsi lány!

    VálaszTörlés
  3. Ugye? Annyira édes:-) Tegnap este megkérdezte, hogy anya most is az öledben ringatsz vagy aludjak el egyedül?

    Barbi! Biztosan fog mondani! Te is mondj neki ilyeneket:-)

    VálaszTörlés
  4. Hát igen, az nálunk sem hat csillapítólag, ha az eszükre hatva közlöm: ti is voltatok ilyen picik, és titeket is ennyit hurcolásztalak meg puszilgattalak.

    VálaszTörlés
  5. Most, hogy több időm van, vagy nincs ??????kicsit blogolok.
    Méhike néha felolvassa nekem amiket írtál. amiket felteszel, édesek.......mármint az aprónép.

    VálaszTörlés
  6. Nem létezik akkora hosszúságú és szélesen ölelő kar, ami elég lenne egy édesanyának.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…