Ugrás a fő tartalomra

Ha elmúlik karácsony...

...azt én nagyon sajnálom:-( Ráadásul már most nagyon hullik a fánk, nem győzöm porszívózni:-( Remélem, vízkeresztig azért még kibírja.

Azon gondolkodtam reggel, hogy most nem volt jajdejótúlvagyunkrajta érzésem. Sőt! Talán azért mert nem voltam hajlandó idegeskedni a dolgokon, lesz, ami lesz. Ha meg nem lesz, az sem baj:-) És most már tudom, jól tettem... Lehet, hogy "bölcsülök":-DDD

Kíváncsi voltam arra is, mit csinál majd a számláló, ha itt a karácsony?! Hát újrakezdte a kis huncut. Nem is törlöm ki...



Közben Mammka játékra hívott. Régi karácsonyra, ajándékra kellene emlékeznem. De nem megy...
Már a gyerekkori emlékeimet is elmismásoltam, mert nem igazán tudtam miről írni. Nem történtek velem eget rengető dolgok, amiket megjegyeztem volna. Érdekes, hogy inkább ízekre, illatokra emlékszem. Például a nagynéném apró, mogyorós, kávés bon-bonjaira, sárga és zöld papírba csomagolva, a piros nem volt finom, a kék ízére pedig egyáltalán nem emlékszem... nagymamám krumplipüréjére, amilyen jót még azóta sem ettem... a krumplibogarakra, amiket -akkor még meg mertem fogni- összegyűjtöttünk egy befőttesüvegbe és kitettük a napra, brrrrr... a pótnagypapám reggelijére: tejeskávéba darabolt kenyér... a szomszéd házak illataira: orgona, friss mész, doh, pacsuli (itt mindig kaptunk Balaton szeletet)... és Koncsik Pista bácsi, akinek mindig fura istálló, füst és korom szaga volt, naphosszat patkolta a lovakat és én gyakran tébláboltam ott, imádtam nézni, ahogyan letisztította a patákat, izzította a vasat és szedegette ki a patkószegeket a szájából...
A karácsonnyal is ez a helyzet. Nem emlékszem ajándékokra, emlékekre, mi nem voltunk "ünneplős" család. Minden születésnap, névnap, karácsony ugyanolyan volt, mint a többi nap. A karácsonyfa és a zselés szaloncukor illatára viszont annál jobban emlékszem, a mai napig itt van az orromban. Emlékezetes karácsonyaim csak azóta vannak, mióta férjhez mentem. Számomra akkor kinyílt a világ!

Én szeretném tudni, Violininek milyen emlékei vannak. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ő, aki teljesen más oldalról közelíti meg a karácsonyt, hogyan emlékszik?

Megjegyzések

  1. Jó volt olvasni! Írhatnál még! Én is éreztem mindnek az illatát, ahogy olvastam! :-)

    VálaszTörlés
  2. Jaj,Julcsi ne stresszelj,már csak 363 nap ?!

    VálaszTörlés
  3. Akkor Te az orroddal emlékszel,sokan mások is.:)

    VálaszTörlés
  4. Na ugye mennyi mindenre emlékszel.:)

    VálaszTörlés
  5. Bizony, Kata! Már csak annyi:-)

    mammka! Az agyam már biztos nem bírja;-)

    Kaoka! És tudod, mi még az érdekes? Hogy ezek csak egy helyszínről vannak. Ugyanis 9 éves koromban máshová költöztünk.

    VálaszTörlés
  6. Érdekes,hogy van aki nem emlékszik részletekre. A férjem sem sok dologra, az anyukám sem...Nekem ez elképzelhetetlen, rögzült minden,mint egy filmen.
    julcsi!Mesélj már arról, hogy mi az hogy teljesen más oldalról közelítem a karácsonyt?! :-)
    Mire gondlsz? Hátha halok magamról valami újat ;-)
    vagy csak nekem nem tűnik fel?

    VálaszTörlés
  7. Arra gondoltam, hogy én, mint vallásos ember közelítem meg a karácsonyt. Ti pedig pl. nem is "jézuskáztok" a gyerekekkel, legalább is a nagyokkal nem "játszottátok" el. Vagy rosszul értelmeztem valamit?

    VálaszTörlés
  8. Érdekes kérdést vetettél fel, megyek is mindjárt válaszolni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.