Ugrás a fő tartalomra

Újabb öröm

No, ha eddig fülig ért a szám, akkor mostmár körbe is ért a fejemen:-)

Ugyanis újra csöngetett a postás és újabb csomagot hozott. Ezúttal egy titkos blogoló társunktól, akit inkább nem linkelek, mert nem tudom, lehet-e?!

Nagyon köszönöm, Andi!!! A pénztárca rózsás, a szívecske levendula illatú, a cérna kézzel festett (gondolom), a csoki pedig finom:-)

...

Azon gondolkodtam, miért is voltak kételyeim a blogommal kapcsolatban?! Na, nem csak az ajándékok győztek meg erről, hanem minden egyes sor, amit írtok nekem. El nem tudom mondani, mennyire örülök, hogy közétek tartozhatom és olvastok engem!!!
(Na jó, erről ennyit, mert egyrészt elázott a klaviatúra, másrészt most úgysem tudom szavakba önteni, mit is érzek:-D) (Nem is érdemlem én ezt meg...)

Megjegyzések

  1. Te nem ismered a mondást, miszerint mindenki azt kapja, amit megérdemel...

    VálaszTörlés
  2. De ismerem, és nagyon sokszor írtam már másoknak én is, de nem gondoltam, hogy én is ...

    VálaszTörlés
  3. ..."mert megérdemled":)) Örülök, hogy írod a blogod, szeretem olvasni!!!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Julcsi,
    Nagyon szívesen! Én is köszönöm a fáradozásodat. Legközelebb ha felétek járok előbb fogok gondolkodni hogy találkozhassunk is.
    A cérna egyébként selyem és tényleg kézzel festett. Használd egészséggel!
    Ja és a blogom nem titkos ám, csak próbálom elkerülni a rosszmájú fórumos háttérolvasókat, ezért nem tettem közhírré.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H

Fiúsított lánybabák?

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.